Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

2. szám - Zsidó apokalyptica (Befejezés) Juhász Lászlótól

— 41 — kölcsönzést, lássuk azokat a vallásokat, melyekből való kölcsönzés, melyekkel való érintkezés lehetősége fenáll. Legelsőben jöhet tekintetbe az assyr-babyloniai vallás. Kétségtelen tény, hogy Izrael népe a fogságban bőven talált alkalmat arra, hogy ezen népek vallásos nézeteivel megismerkedjék s Babylonban egyik diaspora központja volt a zsidóságnak a száműzetés után is. M. Jastrow, Gunkel, Zimmern, Gressmann igyekeznek müveikben kimutatni azt a borzalmas befolyást, melyet az assyr-babyloniai vallás gyakorolt a zsidóság vallásának fejlődésére. A két nép érintkezése tehát kétségtelen. Ámde az is bizonyos, hogy a két nép vallása is lényegesen különbözik épen a centrumban egymástól. Izrael népe vallása monotheismus volt kezdettől fogva s ez irányban fejlődött a kései zsidóságban is az abstrack istenfogalom legszélső túlzásáig, hogyan volna tehát fölvehető, hogy a különben is erősen conservativ gondolkozású zsidóság, a régiekhez a patriotizmus fanatizmusávul ragaszkodó zsidóság a lényegben befolyásoltatni engedte volna magát abban a vallásban, amelynek fentartásából várta, hitte nemzeti önállóságának fenmaradhatását is. Az ő vallása a szabad független zsidóság eszméjével volt a legszorosabb összeköttetésben. Tehát csak a perifériákon gondolhatunk az érintkezést, a befolyásolást, s a kölcsönzést. Igy pl. a számokkal való spekulátio, a jelenlevő világfolyásának számokkal való kimérése, a meny egymás fölé helyezett helyei : a harmadik ég ; a fénylényekben s a hét plánéta hatalmakban való hit; szóval astronomicus és astrologicus képzetek Babylonból erednek s ezen vonások tényleg felfedezhetők ugy az apokalypticában, mint általában a nepies hitben. De ezt a hatást fölveszik a zsidó vallás régebbi fokán is a myhtusokban s mondákban s az istentisztelet berendezkedésében. Mintha mythicus, mondai elemek, istentiszteleti közös vonások nem volnának minden népek őskorában, vallásos meggyőződésében az istentiszteleti gyakorlatában. Egyébként is a számkivetés idejétől kezdve megszűnt a babyloniai hatalom önálló lenni, előbb a perzsák, aztán a görög hatalom alá került s jelentőségeit később elvesztette, csakis közvetve hathatott tehát utóbb az assyr-babyloniai vallás s inkább a peripheriát illető fenti képzetek terjesztésében. A másik még inkább szóba jöhető vallás : a perzsa vallás. A hasonlóságok egész sora tűnik szemünkbe. Igaz, hogy a dualismus erős kifejezésre talál a parsismusban, de azért a monotheismus fele törekvés még erősebb. Az isten-eszme szellemi, transcedens s tiszta erkölcsi képzetekkel van összeköttetésben. Kifejlődött apokalypticája van, épen ugy mint a későkori zsidóságnak, az utolsó itélet, túlvilág s a feltámadás gondolatával. Isten s a világ közt közbenső lények s Isten harca az ördöggel épen ugy feltalálható mindkét vallásban. A befejezett kánon, s a papok mellett az Írástudók theologusok lépnek fel s mindkettőt a törvényesség, illetve a törvényekre ügyelés, azok megtartása jellemzi. Tudjuk