Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

2. szám - Zsidó apokalyptica (Befejezés) Juhász Lászlótól

— 39 — apostolok tanúbizonysága szerint. Természetesen a vallásos hajlamú apokalypticus része az Írástudóknak nem állt ellentétben az úgynevezett nomisticus állásponton levő írástudókkal. A szigorú törvényszerűség, hogy ugy mondjam ridegebb felfogású írástudókkal szemben az ideálisabb gondolkozású részt foglalta magában s nem a törvényszerűség ellen irányult, legalább tudatosan nem, hanem a nomísmus mégis enyhíteni, a lelkeket vigasztalni s a.vallás sphâràjàba emelni akarta. Tudatos ellentét nem akart lenni az apokalyptica messianismusa s a nomisticus álláspont között, amely körülmény megtetszik onnan is, hogy amidőn az apokalyptica a keresztyénség által elfogadtatott, amannak christologiáját emez tovább fejlesztette, a zsidóság teljesen visszavonta magát az apokalypticától a nomísmus szigorú álláspontjára húzódott vissza s azon zsugorodott össze. A keresztyénség tehát ugy ezeket a transcendens vallásos nézeteket, mint a magasabb christologiát, tekintve támaszkodhatott a zsidó vallásos nézetre s ezen képzetek a zsidó vallásos felfogásban nem voltak idegenek Schürer (Gesch. d. jüd. Volkes 2-ik kiad.) is azon nézetnek ad kifejezést, hogy a jövő váradalma, reménysége a késői zsidóságban mindinkább transcendens, supernaturális, világfeletti lesz (422.) S ha mélyen gyökereztek e remények a nép egyes rétegében, a koráramlatnak hatása volt az. S ezzel még egy kérdést kell tárgyalnunk : honnan ered a zsidó apokalyptica? Kétféle nézetet találunk. Az egyik a késői zsidóság vallását s így annak eschatológiáját is genuin, tehát a zsidó vallás benső természetének megfelelő fejlődésnek tartja, a másik pedig idegen vallások behatásának s így más vallásokból kölcsönzéseknek jelenségeit állapítja meg. A késői zsidóság genuin fejlődését hangoztatja Wellhausen (Skizen u. Vorarbeiten VI. 215. kk.) : Baldensperger (Selbstbew. Jesu 1892, 73. és 103. lapok); E. Meyer (Entstehung des Judentums 239i) ; J. Böhmer (Reichsgottesspuren in der Völkerwelt) egy közös vallásos hagyományt állapit meg, melyből a különböző népek, igy a zsidóság és parsismus is merítettek. Minden érintkezést határozottan tagad N Söderblom (La vie future d'après le Mazdéisme 1901.) Kiemeli a parsismus és zsidóság közötti ellentéteket. Szerinte az irán eschatologia lényegileg kosmologicus, a zsidó pedig messiási-soterologia által feltételezett. E. Sellin (Die israelitisch-jüdische Heilandserwartung 1909. S. 72. kk.) ősrégi zsidó apokalypticus alkatrészekből magyarázza az emberfia-messiás képzetét is. Ézsaiásnál, Deuferoézsaiásnál, Mikeásnál emberfölötti, isteni légkörből való lény vonásait látja az ó-izraelita váradalomban a szabaditón, az uralkodón, vagy Isten szolgáján. Mindezen kísérletekből látható, hogy a genuin fejlődés magyarázata lehető, s a késői zsidóság vallásos fejlődése a benső fejlődésből érezhető. Ide tartozik még Söderblomon kivül a másik svéd theologus munkája. (Über den Einfluss des Persismus auf