Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

10-11. szám - Ismertetések - Fontes Rerum Hungaricarum. Tom 1, II , 111 R. l.-tól

— 241 — tudományos jelenségben nyilvánuló szellemi energia és önfeláldozás példája bennünket, magyarokat is jogosan tölt el nemes büszkeséggel a mi hasonlíthatatlanul szerényebb berendezettségü tudományos életünk értékét és hivatottságát illetőleg. Az „Erdélyi Történelmi Források" e IV. kötete első sorozata annak a nagyértékü gyűjtésnek, amely — a kiadónak magyar és európai levéltárakban évtizedekig folytatott kutató munkája jóvoltából — Magyar és Erdélyországnak az ő egykori hűbéres államaival, Moldovával és Havasalfölddel való érintkezéseit van hivatva még teljesebben megvilágítani, mint azt az idevonatkozó nagy román okmánygyüjteménynek eddigelé tehették. A testes kötet több mint harmadfélszáz levelet s egyéb, legnagyobbrészt elsőrangú forrást tartalmaz, amelyek túlnyomó többségükben most Iáinak először napvilágot s amelyek a magyar-oíáh hűbéres viszonyra mindenféle — politikai, gazdasági- és társadalomtörténeti, közművelődési — vonatkozásban erős fényt vetnek. Különösen a moldva-havasalföldi vajdák erdélyi birtoklásának nyújtja majdnem teljes oklevéltárát e kötet, s már csak ennélfogva is nélkülözhetetlen mindenki számára, aki az egyedül megbízható, vagyis történeti alapon akar világosságot szerezni magának és másoknak a magyar-román kérdés kül- és belpolitikai vonatkozásaiban. A magyarországi románság történetére nézve pedig még különösebb érdekességgel birnak és tanulsággal szolgálnak azok a müveiődéstöríénelmi vonatkozású oklevelek — pl. román nemesítések, püspöki kinevezések, kolostorok privilégiumai stb. — „amelyek arról tanúskodnak, hogy a magyar királyok és erdélyi fejedelmek mit tettek idők folyamán a románok emelésére és fejlesztése érdekében." (VI. 1 ) A magyar állam tehát ez oklevelek tiszta tükörében is csak olyannak mutatkozik, amilyennek a hazug meséktől és gyűlölködő szenvedélyektől félre nem vezetett történelmi szemlélet és irodalom eleddig is ismerte múltjában : mint hűbérúr és szövetséges becsületes, jóhiszemű és a végletekig lovagias, mint souverain nagylelkű, nagyúri bizalommal teljes, mindenféle nyelvű és fajtáiu alattvalóját egyforma hűséggel és szeretettel a kebtére ölelő. És a másik fél ? Nos, erről is bőven tud beszélni ez a látszólagos szárazságában is izgatóan érdekes és acíualis oklevéltár, amelyet már csak ezért is nyomatékosan ajánlunk a magyar politikai és müvelődéstörténelem minden barátjának és művelőjének figyelmébe. Révész Imre. Fontes Rerum Hungaricarum, Tomas I. Matricula et Acta Hungarorum in Universitatibus Italiae Studentium. Vol I. Padova 1264—1864. CoUegit et editit: Dr. Andr. Veress. Sumptus toleravit Carolas de Hornig, Cardinalis, Epitcopus Vfsprimiensis. Cor. 10. Budapest, Stephaneum 1915. Nagy 8° XVII. -j344 1. — A „Magyar Történelmi források' az eredetileg egységesnek tervezett, utóbb azonban gyakorlati szempontból ugy anyagában, mint rendszerében — igen helyesen — kettéosztott „Font. Rer.' Trans." testvérvállalata. Ez az első, diszes kiállítású 24 képpel és hasonmással ékesített " kötete- a magyar müvelődéstörténeliem Theologiai Szaklap és Könyvujság XVI. éri. 16