Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

10-11. szám - A theologiai tanulmányok reformja. Szimonidesz Lajostól

— 237 — 4. A két éves lelkészjelöltösködésre sincs szükség. Önálló, tudományos munkát a lelkészjelölt nem végez. Amig a lelkészképzőben van vagy segédlelkészkedik, addig tanul valamit, a második esztendő azonban annál terméketlenebb. Hogyan kellene segíteni a bajokon? 1. Az egyetemi theol. kurzus nyolc félévig tartson. Alelkészjelölti idő egy évre redukáltassék. 2. A kurzus két négy-négy szemeszteres félre oszlik. Mindkettő végén vizsga. Az elsőt az egyetem, a másodikat a konzisztórium tartja. 3. Az első négy félév anyagát a biblia és egyházi tudományok előadása képezi tört.-kritikai módszerrel. Sokat kell a szentírást kurzive olvasni. 4. A második négy félév anyaga a rendszeres és a gyakorlati theologia. 5. A rendszeres és gyakorlati theologiát szervesen össze kell kapcsolni. 6. A második négy félévben elő kell adni az alkotmánytani, a gazdasági élet főbb kérdéseit, hogy a szociális segítés és gondoskodás eszközeivel megismerkedjenek. 7. A jelölti évet vagy lelkészképzőben vagy segédlelkészkép kell eltölteni s ez arra szolgál, hogy a lelkészi munkával megismertesse a jelöltet. 8. Az egyetemeken való vándorlást meg kell szüntetni és legfeljebb négy egyetem látogatására korlátozni. Ezek a tételek szinte kihívják maguk ellen a kritikát és az ellentmondást. A gyakorló lelkészek nem tudóskodnak. Ez igaz. De a hiba nem a theologiai tudományban van. Legfeljebb annyiban, hogy nem nyújtott elég biztos alapot a lelkésznek a későbbi továbbmunkálkodásra és nem keltett benne olthatlan szomjúságot a kutatás és az igazság után ! A theologiai oktatás iránya annyiban nem megfelelő, hogy nem tudja elejét venni annak, hogy a theologusok később az élettel meg ne alkudjanak. A theologiai tudomány igazságkeresése élénk ellentétben áll az egyházi életben nagyrabecsült és szokásos konzervativizmussal. A theologiai haladás az egyház légkörével sok tekintetben nem egyezik. Mikor a kiforratlan, kellőleg sem theoretikusan elő nem képzett, sem karakter dolgában önmagával teljesen tisztába nem jött theologusnak választania kell a kettő között, akkor sok elfelejti azt, amit tanult, hogy az élettel ne legyenek konfliktusai. Ez az eredendő bün. Ezért dobják el sokan fiatalos meggyőződésüket, ezért tagadják meg a tudományukat, ezért tátongnak az iskola munkája és a való élet között szakadékok. A hiba nem a theologiában van, hanem az életben, az élet apró megalkuvásaiban és nagy elvtagadásaiban rejlik. A theologiá tiszta ideálokkal dolgozik. Az egyház ellenben földi közösség. Légköre nem az igazság szeretetéből és a „fiat veritas et pereat