Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

1. szám - Debreceni Lelkészi Tár. Wagner Györgytől

— 24 — való simulás nyomán támadt „kétlakiság"-ról — szívesen feltesszük, hogy ő itten nem beszél a vallás anyagi elvéről és ezért mi is idézzük a szerkesztő egy megjegyzését: „Hisszük, hogy ő (az illustris munkatárs) nem hitbeli meggyőződést akar itt ostromolni, csak a látszata az a dolognak." — Dóczi Imre ,Nevelésügyi feladatok a református egyházban'- cimü felolvasásában rámutat ama sürgős teendőkre, melyeket a református, (de bizony az evangélikus egyháznak is) a legrövidebb idő alatt véghez kell hajtania a nevelés terén, ha a nagy és tülekedő versenyben meg akar maradni. A református szellemnek pedig a legfőbb biztositéka magának a nevelőnek : a tanítónak és tanárnak református szelleme. Ezért szükséges az óvónő-, tanító és tanítónő- és tanárképzés egyháziasabbá tétele. Bizony sok a tenni való e téren. Intézeteink, melvek egyházi vagyonból táplálkoznak, mindinkább idegen szellemű táplálékot nyújtanak. íme ezekben számoltunk be a D. L. T. gazdagon megbővült évfolyamáról. Életre való vállalkozás, érdemes a támogatásra. A vállalat egyik ó-évi beszéde (Andrássy) igy végződik: „Aki kezét az eke szarvára veti és azokra néz, melyek háta mögött vannak mi is igy fejezzük be : aki az évfolyamra tekint és csak a hibákra néz, nem alkalmas a reménykedésre, pedig biztatók a jelek, hogy a D L. T. idővel mindinkább tökéletesedik. A második évfolyam igy indult és igy folytatódott, különösen a ref. jubileumi szám sikerült és adott nekünk kintievőknek is számos indítást. Vállvetett, lelkes testvérmunka igy majd megtartja, amink van ; bizton megtartja, megerősíti és növeli. Tábort posta 338. Wagner Qyörgy.