Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

8-9. szám - A magyar racionalista theologia. Lic Fizély Ödöntől

— 205 — mint morális cselekedet a maga nevében becses. Azért kellene az iskolai oktatásban, a keresztyén tanításokban sokkal inkább sűrűbben emlegetni a hűséget, mint a hitet, meggondolván, hogy a keresztyén vallásnak első kezdete annak mostani állapotával véghetetlenül különbözik. Akkor minden szempillantásban a hitet kellett hirdetni, mint az iskolába adott gyermekeinket is legelőbb az A, B, C betűire tanitani; miután pedig a hit fennáll, ellenben a hűségtől végtelen távol vagyunk, látni való,, hogy a hűségre sokkal buzgóbbnak kell lenni a köteleztetésnek. A hitnek, kivált a megigazulási hitnek csak egyszeri említése kell és azonnal ugy kapkod ahoz a bűnös és ugy megragadja azt, mint a hajótörött a deszkadarabot, de a hűséget, a morális kötelességeknek cselekedettel való gyakorlását, vagy a szent kegyes életet százszor és ezerszer is kell hirdetnünk, mig egyszer szótfogadó tanítványokra akadunk. Semmivel sem éltek vissza annyira az emberek, mint a hitnek és az elégtételnek a theóriájával.

1 A vallás lényegének, ilyen szempontok szerint való vizsgálása rávezetett, hogy keressék az egyháztörténet folyamán is azt, ami a racionalizmus elveit, igazságát erősiti, támogatja. A reformáció korában találnak a magukéval sok megegyező gondolatot. Nem eretnekek, adatok pápák felsorolásában látja az egyháztörténet igazi feladatát, hanem az egyháztörténet legyen egészen pragmatikai szellemű. Ezért szükséges, hogy az adatok végtelen különbözőségének tömegében a tanitó soha magát el ne veszesse, a zsinatok, a pápák és eretnekségek előszámlálásában ne legyen olyan nyugtalan, mint némelyek, kik ilyenekben keresik az egyházi história legfőbb tökélyét, de inkább igyekezzenek a keresztyén egyház organikai életének és kifejlődésének mentül tisztább, hűségesebb és elevenebb képét adni és ezen célra az adatok végtelenségéből észszerű választást tenni.'

2 1817-ben a reformáció 300 éves örömünnepén sok prédikációban és beszédben elhangzott a reformáció s vele együtt a vallás és keresztyénség méltatása. Jellemző képet ád néhány idézet a kor racionális felfogására. A modori lelkész Wölfel Sámuel a reformáció lelkéről értekezve, azt az értelemmel való szabad élésben, a tudásban, a szeretet és a türedelem pályáján való szüntelen előre törekedésben látja.

3 A sátoraljaújhelyi ref. lelkész a reformáció célját abban látja, bogy az emberi elmét felszabadította, a józan okosságot az ő jussaiba vissza helyezte és hit dolgában minden emberi tekintetet félretett. Nem titkolta, hogy a konfessziók és a Formula Concordiae, melyekre annak meg kellett esküdni, aki valamely lelki szolgálatot nyerni akart, nem csak az emberi lelket akadályozták az igazságra önnön szabados meggyőződései szerint való repülés1 Márton J. : Morális kathekizmus ideálja 190—192. 1. 3 Péterfi Albert : Pályamunkák stb. 3 Glatz Jákob : Reformáció harmadik százados örömünnepének előadása 152. lap.