Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

8-9. szám - A magyar racionalista theologia. Lic Fizély Ödöntől

— 203 — nyossá és hogy vallás nélkül az emberi nemzet vissza esnék az erkölcsi vadság állapotába.

1 De a morálnak is nagy fontossága van a vallásra. Az Isten létét olyan fundamentumból hozza le, amit senki el nem tagadhat és kétségbe nem hozhat, ha csak nem tagadja meg az erkölcsi törvények kötelezését és a maga okos természetét. Igy a vallás forrása az emberi sziv lesz, a vallás a morálból ugy folyik, mint a folyamat a forrásból s igy az emberi szivnek legnemesebb interesséje és szüksége kényszerit minket, hogy higyjük az Isten és az örök élet igazságait. A vizsgálódó okossággal teljessé lehet e világról való ismeretünk, de a morál teszi azt, hogy önmagunkkal ellenkezésben ne legyünk, hogy csendességet nyerjen a mi szivünk és erőt a virtus gyakorlására, amikor látjuk, hogy a világnak van egy erkölcsi főigazgatója, akinek bölcs vezérlése alatt a mi igyekezetünk nem marad eredmény nélkül. Ha a morálból fejtjük ki a vallást, sokkal nemesebb és vigasztalóbb kinézést nyerünk, mintha csak a külső természeti vizsgálódásból okoskodunk.

2 Az erkölcsiséget és a boldogságot az okosság egyetlen céljában foglalta össze Köteles Sámuel. Ébresszük fel embertársainkban az erkölcsi törvények tiszteletét és igyekezzünk őket az erkölcsiségre formálni. Igy valósul meg az okosság közönséges célja, igy lesz a vallás az embernek rendeltetésével harmóniában. Törekedjünk a világban a boldogságot terjeszteni. Mert mind az erkölcsi tökéletesség, mind a boldogság célja az Istennek. Az erkölcsiségnek és a boldogságnak terjesztése által Istennek a céljait segítjük elő és ez által őt tiszteljük.

3 Hogy ha a boldogságot, örömet, morált találta a racionalizmus a vallás lényegének, természetesen a keresztyén vallást is csak annyiban értékelte, amennyiben ezeket a jellemző vonásokat viselte magán. Lehetetlenség, irja Kolmár József, hogy a keresztyén vallás, ami magának az emberi szivnek vallása, megtiltsa az én szivemnek azokat az ártatlan örömöket, amelyekre maga a természet hivja fel az én szivemet. Lehetetlenség az, hogy ellensége legyen az én természeti indulataimnak, mert hiszen az a kéz alkotta az én szivemet, amely adta a keresztyén tudományt. Ez az emberi sziv öröme, barátja és vigasztalója a keresztyén vallás, vájjon megkeseritené-e ezt az én halandó életemet? Vájjon bezárná-e én előttem az én földi életemhez illő földi örömöknek kútfejeit és komorabbá tenné az 'én életemet, mint az Isten és természet akarja. Sőt én éppen ellenkezőjét várom a keresztyén vallástól. Azt várom attól, hogy annyi viszontagságok közt folydogáló életemet, valamennyire csak lehet, vigasztalja és örvendetessé tegye. Azt várom attól, hogy vidámítson, gyönyörködtessen, eszközöket adjon kezembe az élet unalmának meggyőzésére. Azt várom attól, hogy ne csak a jövendő életre készítsen, hanem arra is megtanítson, hogy kell jól élnem 1 Köteles S. : Erkölcsi filozófia 376 1. 3 Erkölcsi antropológia 173. 1. s U. o. 295. 1.