Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

8-9. szám - A magyar racionalista theologia. Lic Fizély Ödöntől

— 197 — szerűen? A 13. és 14. vers a Jásár könyvéből való. És pedig ugy került a szövegbe, hogy egy későbbi zsidó, kinek a feje tele volt a Jásár könyve verseivel, az a bibliája szélére magyarázatkép kiirta azt, ami a 13. és 14. versben van. Mások követték őt, mig nem idővel az irók tudatlansága vagy vigyázatlansága miatt a szent történet szavai közé igtattatott. A vigyázatlan iró kettévágja a Józsue szavait s a levél szélén való jegyzést közbeszúrta, mivel ugy a Józsue szavát megcsonkítja, mint a Jásár könyvének a szavát betoldja 1 Arra a kérdésre is megfelel, hogy mikor csúszhatott be a szentirásba ez? A hetven forditó és az Ezdrás közt való időt gondolja arra nézve a legalkalmatosabbnak. Ezdrás ideje előtt nem történhetett, mert ha megesett volna, Ezdrás a hibát helyrehozta volna, kivált ha az egész bibliát értjük a törvénykönyvön, melyet ő megtisztított. Göböl Gáspár történetkritikai felfogására jellemzők a hetven fordítóról való megjegyzései. Azok a görög fordításban — úgymond — megorvosolhatták volna a hibát, ha ők is zsidók és igy az ő érettük esett csodákat szaporítani szerető emberek nem lettek volna, vagy ha az isteni lélek vezérelte volna őket a fordításban. De ennek ellenmond az a számtalan hiba, amelyet nemcsak tudatlanságból, hanem készakarva is ejtettek. Mint pl. Ézsiás 19,

s-ban a „nyír hahereszt" villa destructionis, pusztulás városa, igy fordítják : polis asedek, igazságnak városa, mintha t. i. a zsidóban igy volna „nyir hatzedek." Ezt egyenesen azért cselekedték, hogy dicsőséges nevet szerezzenek a jeruzsálemi „Majmának", melyet Onias Egyptomban épített.

2 A betoldást a misnikus doktoroknak tulajdonítja, akik a szóbeli hagyomány alapján magyaráztak. Magyarázatuknak a szövegbe való jutását elősegítette az akkori idő, amikor a maroknyi zsidóságot lelkesíteni, vigasztalni kellett. Arra pedig hathatósabb eszköz nem volt, mint Istennek az Izraelért hajdan tett csodatételének az emlegetése, melyek közt a legnevezetesebb volt a Józsue napjának a végre való megállítása, hogy az Izrael a maga bosszúját megállja ellenségein. Arra a kérdésre, hogy a szentírás nem vészit e hitelre méltóságában, hogy abba olyan oda nem való dolgok csúszhattak be, igy felel : Épp oly tökéletes és hitelre méltó lesz a szentírás az olyan hibákkal is, éppen olyan ép, mint az a fa, mely az ő tömérdek vastagságú derekávai és kereken mindenfelé kieresztett sürü ágaival azt mutatja, hogy ő a földdel együtt teremtetett, zöldelő, kövér, fényes leveleivel pedig és minden egyéb nélkül való gyümölcseivel azt, hogy ő most is az ő legtökéletesebb erejében van, habár némely hajtásaiban és külső héjának megrepedésében a por a nedvességgel együtt megvonván magát, azt imitt-amott i 93. l. » 96. l.