Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

8-9. szám - A magyar racionalista theologia. Lic Fizély Ödöntől

— 196 — már keveset használt. 1796-ban közreadja üöböl Gáspár kecske­méti ref. lelkész a történet kritikai módszer teljes használatával ilyen cimü exegetikai munkáját: Uj vélekedések az ó- és ujtestá­mentomi prófétáknál gyakran előforduló nap, hold és csillagok megsötétedéséről, a napnak Gibeonban, a holdnak az Ajjslon völ­gyében Józsue szavára lett megállásokról való toldalékról. A szentírásban előforduló azon helyek részletes tárgyalása után, hol nap, hold elsötétedésről van szó, megállapítja, hogy a nap meghomályosodását, a hold nem fénylését, csillagok leesését — az írásmagyarázat törvénye szerint — a költött isteneknek haszontalanságára, azok tisztelésének megcsökkenésére, királyoknak, főpapoknak méltóságuktól való megfosztásukra kell magyarázni. 1 Ezek után teszi fel a kérdést: nem lehet-e helyesebben megvilá­gosítani Józsuának szavait: Nap Gibeonban állj meg stb. 2 Előbb azonban felsorolja azokat a nehézségeket, melyek abból keletkeznek, ha a szöveget szószerint akarjuk értelmezni. A nap megállása az egész természetet „kiütötte volna az ő sarkából." Miért álljon meg a nap 12 óráig, avagy nem kell-e ővele együtt állni az égen lévő minden csillagnak? Felveti a kérdést, hogy szenvedhette volna el az a föld azt a nagy meleget, melyet a meg­állt nap 12 óráig adott volna? Akkor az Istennek a nap fütő melegét el kellett volna vennie, vagy az állatokat megerősitenie. Néhány tudós vélemény elmondása után a magáét a követ­kezőkben fejti ki : Az az én gondolatom, hogy ez a beszéd Józsue szájában : Nap Gibeonban állj meg stb. épen olyan volt, mint a Mózesében a Vörös-tengeren való szerencsés átmenet után az, amely II. Mózes 15-ben olvasható, vagy mint Debora éneke Sisera meg­veretése után a Birák könyve 5. részében. Az az hálaadó magasz­talás az Izrael Istenének, aki győzelmét adta a pogányoknak és a Jehovának, a pogányok istenének ellenébe való tevése Mintha igy szólott volna Józsue : Az Ur az erős Isten, Te Gibeonnak Istene és Te Ajjalonnak Istene nap és hold ! Hallgassatok el, üljetek el Gibeonban és Ajjalon völgyében. Nincs szüksége az kraelnek a ti segitségtekre akkor is, mikor azok mellett hadakozik, akik titeket tisztelnek. Maradjatok otthon, a ti lakóhelyetekben : Gibeonban és az Ajjalon völgyében. Az Ur kezébe adta az Izraelnek az Emorenst, azok ellen ti meg nem oltalmazhattátok volna Gibeont. „Funda­mentuma" ezen értelemnek az, hogy Józsue akkor mondja a nap­nak, hogy álljon meg, mikor az ütközet be volt fejezve s igy az nem könyörgő, hanem hálaadó szó lehetett. A 13. és 14. vers azonban azt mondja, hogy megvárta a nap és a hold megállott, mig bosszút állt az Izrael ellenségén. Ez megállapításait mintha megdöntené. Ezt a nehézséget szövegkritikai módon oldja meg. Nem szabad-e azt gondolni, hogy a 13. és 14. vers épen nem a szent historikustól tétetett oda — kérdezi egy­1 70. 1. 2 78. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents