Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

1. szám - Bisterfeld első meghívása Leidenbe. Miklós Ödöntől

19 Ezt az utóbbi érvet egyébként Rákóczi is felemlítette, azzal támogatván, hogy Bisterfeld örök időre lekötötte magát az iskolához. A leideni gondnokok körülbelül elámulhattak ezen az utóbbi levelen, de nem kevésbbé csodálkozhatott ezen Bisterfeld is, hiszen éppen a papság nem látta soha szívesen ezeket az idegen tanárokat. Feltűnő körülmény e levélben az iskola pusztulásának hangoztatása is,- Bisterfeld távozása esetén. Valami aligha volt ez időtájt ott rendben. Bisterfeld egyik korábbi levelében (1640. jan. 10.) megemlíti Rivetusnak, hogy távolléte alatt sok hiba történt, amik igen nagy akadályul szolgálnak annak további fejlődésében. Vannak néhányan — úgymond, akik szeretnének uralkodni az iskola felett, de keveset értenek annak ügyeihez. Egy másik levelében (1640. jul 17.) meg arról panaszkodik, hogy 3—4 kollégája alig említésre méltóan volt segítségére a kutatásban s majdnem minden terhet egyedül visel. A gondnokokhoz irt levelében is kiterjeszkedik a gyulafehérvári iskola bajaira, de sajnos itt se ír róla részletesen. A leideni gondnokok az ügyet csak a következő (1642) év január 7-én, vették tárgyalás alá.

1 Vájjon mi lehetett e késedelem oka, amikor közben még egy másik theol. tanár is meghalt (Thysius), nem tudjuk. A kurátorok azt mondják Rákóczihoz irt válaszukban — s ezzel igazolják a késői (1642. jan, 27.) válaszadást, hogy számítottak Bisterfeld jövetelére, de igen sok nyomós ok van annak feltételezésére, hogy előbb Rivetus utján érdeklődtek az erdélyi viszonyok felöl. Ez természetes is lett volna, hisz Bisterfeld és Rákóczi által adott helyzetkép között csak abban nem volt eltérés, hogy B. szintén hangsúlyozta Rákóczi iránta való jóságát. E jan. 7-iki határozatból kifolyólag válaszolnak tehát Rákóczinak, az erdélyi papoknak és Bisterfeldnek, valamennyi 6. kai. Febr. (jan. 27.) keit Csodálkoznak azon, hogy rossz néven vették az erdélyiek tőlük e meghívást, hiszen B. családi és más körülmények miatt már minden állásra való tekintet nélkül is el akarta hagyni Erdélyt s Hollandiába költözni, bár ismételten kifejezte, hogy Rákóczi nagy jósággal van iránta. Itt van nyomda is bőven, jobban kiadhatja munkáit, mint Erdélyben, úgyszintén nagy segítségére lehet itt is az erdélyi diákoknak. Tekintve, hogy nem ismerték eléggé lelkiállapotát és a gondnokoknak tett igéretét, újból kérik Rákóczit az elbocsátási engedély megadására.'

2 Hasonló tartalmú levél ment az erdélyi papoknak is, csupán még azt jegyzik meg, hogy B. csak pár évre ígérte Erdélyben maradását

3 és hogy az elbocsátás nem őtőlük, henem Rákóczitól függ.

4 Bisterfeldnek pedig azt írják, hogy bár aggodóba ejti őket a leideni iskola sorsa, a 1 Molhuysen i. m. 262. o. 1 Res. Cur. fo 141>H43a. 3 Miben lehetett is igazság, mert 1631. dec. 8-án irja Bisterfeld Rivetusnak, hogy ha az iskola fejlődésének alapjait megvetették, visszatérnek Németországba. < Res. Cur. fo 143b - 144*. 2*