Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

6-7. szám - Ismertetések - Lagarde Anna de: Paul de Lagarde és Mulert H. : Paul de Lagarde Dr.-tól - Masaryk Th. G.: Russland und Europa. W. L.-től

— 175 — Rundschauban közölt és melyeket 1902-ben a chicagói egyetemen is előadott, bizonyára avval a szándékkal, hogy a yanki népet felvilágosítsa a szent Oroszország állapotáról és nagyságáról s előkészítse a világháborúra, amelyben Amerikának oly jelentékeny szerep jutott, eleinte mint a pacifizmus álhirdetőjének, később mint a háborúra uszítónak és mint bőséges liferánsnak a háború meghosszabitójának. Masaryk munkája sokat beszél filozófiáról Platótól kezdve Wundtig, majdnem minden orosz íróból csinál filozófust, akik állítólag olvasták Kantot, Hegelt, Schillinget, Schopenhauert stb., de ezeknek a filozófiáját nem értették, mert végre is az orthodox vallásban is az abszolutizmusban és miszticizmusban találtak refugiumot, az egyházi pantheismus, a cäsaropapizmus és az orosz messianizmus sok követőt talált. Voltak ugyan egyesek (pl. Herzen), akik a francia forradalomban és a germán tudományban a felvilágosodás herkulesi oszlopait találták, de az európai mivelődés, a nyugati kultura lassan haladt Oroszországban. Masaryk I. kötete minket magyarokat is érdekel, mert abban olvassuk a pánszlávizmus fejlődését. A mossóci születésű Kollár János, (f 1852 mint a szláv archäologia tanára a bécsi egyetemen) pesti evang. tót pap a kerepesi-uton 1831-ben kiadta Pesten: Über die literarische Wechselseitigkeit zwischen den Stämmen und Mundarten der slawischen Nation cimü, munkáját, melyről Hanfalvy Pál (Etheographia. 462 1.) mondja : Általános feltűnést okozó munka, mely a panszlavisztikus irányt legelőször nyiltan kifejezte, és Bogaslawski Ede, varsói tanár, a jeles lengyel történetíró (f 1917) egyszerűen fantasztának nevezi Kollár Jánost. A pánszláv eszmék hatása alatt irta Kollár János „Slávy dcera" (Szlávia leánya) című epikus költeményét. Megjelent 1827-ben Pesten. A költemény célja a szlávok dicsőítése és abban a pánszlávizmus határozott vonásokban domborodik ki. Mi lesz — úgymond — a szlávokból száz év múlva ? Mivé lesz egész Európa ? A szlavizmus folyton terjeszkedik és mint az özönvíz szakadatlan áramlással borítja el a világrészt. A nyelv, melyet a németek lenézőleg rabszolga nyelvnek gúnyolnak, az ő palotáik termeiben, az ő folyamaik torkolatánál fog zengeni. Szláv csatornákba áramlanak majd a tudományok, szláv szokások és erkölcsök, szláv dalok és jelmezek fognak uralkodni az Elba és Szajna partjain. A Slávy dcera mint nőóriás van ecsetelve, kinek feje Oroszországban, karjai Sziléziában, Cseh- és Morvaországban és Szerbiában vannak; egyik lábával a Boszporusra, a másikkal az Adriai tengerre lép és egyesíti a szétszórt szláv törzseket. A nagy szláv hazát panszláviának nevezi. Oh, ha a szlávok egyes ágai, — igy kiált fel — aranyból, ezüstből és ércből volnának, akkor egy szobrot öntenének azokból. Oroszország képezné a fejet, a lengyelek a törzset, a csehek a karokat, a szerbek a lábakat, a többi szlávok a fegyverzetet. Oh, miért nem születtem a szláv hatalom ama korszakában, vagy miért nem tudok akkor a sírból feltámadni? De az orosz cár nem pártolja a pánszlávizmust: Der Zar — mondja Masaryk — sieht im Panslavismus ein revolutio-