Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

6-7. szám - Ismertetések - Dr. Makkai Sándor: A hit problémája 1. rész. Szelényi Ödöntől

— 173 — késztető dolgozat. Az eredmény, melyre a tudós szerző eljut, nem uj, t. i. az, hogy a vallás és erkölcs (talán helyesebb erkölcsiség) között ne legyen feszültség, hanem legalább is semlegesség, hogy aztán szövetségre lépjenek egymással, mert : „morál vallás nélkül nem állhat meg, mivel szükségképen hozzá vezet, vallás morál nélkül pedig nem képzelhető, mert morális tapasztalatok képezik kiindulópontját".. , de az ut, melyen át ehhez az eredményhez vezet bennünket, felette érdekes és tanulságos. Megvizsgálja először az erkölcs, azután a vallás területét külün-külön és ugy állapítja meg a kettejök közt fennforgó viszonyt. Teljesen logikus tehát az értekezés fölépítése és a fejtegetés menete. Természetes, hogy az alapprobléma elemzése közben annyi hatásos kérdést érint, amint egyáltalán a pszichológiai, értékelméleti, ismerettani és metafizikai szempontnak eleget akar tenni, hogy itt-ott egyes állításaihoz szó is fér, vagy legalább mi nem osztozhatunk vele egyik-másik pontot illetőleg, noha pl. a misztikával és intuícióval mi is rokonszenvezünk. így, amikor az erkölcsi értékről azt mondja, hogy az csak érvényes, de nem létező, tehát pl. a szentséges az az Isten nem ontologiai létező, hanem „ideális valóság", „postulatum", amivel későbbi fejtegetései nem quadrálnak ; nagyon helyes az, mikor a Böhm-féle szubjektivizmussal szemben állást foglal, de már abban szinte nehézkességet látunk, midőn a vallást ugy határozza meg, hogy az Istennel való viszonyunk átélése, holott misztikus álláspontjából az következnék, hogy Isten közvetlen megélésének fogja fel, amit alább (40. oldal) más szavakkal meg is tesz. Végül vitásnak tekintjük azt a nézetét is, hogy a „morál megelőzi a vallást, mert a vallás megelőző kulturéletet tételez fel" stb. Ezek a megjegyzések azonban mitsem vonnak le a jeles tanulmány értékéből, melyet sok gyönyörűséggel olvastunk és hisszük, hogy sokan ugyanígy fognak vele járni. Szelényi Ödön. Dr. Makkai Sándor : A hit problémája. I. rész. A hit világmagyarázó ereje. Budapest, 1916. 93 lap. Ára K 4—. Némi késlekedéssel hivjuk fel a figyelmet erre a jeles műre, melynek előttünk fekvő I. részéből egy vallásfilozófiai rendszer körvonalai bontakoznak ki. Szerző itt a hit világmagyarázó erejét vizsgálja, hogy a II-dik és befejező részben majd annak életformáló erejét tegye vizsgálat tárgyává. A szerző kiindulópontja a Böhmféle álláspont és az egyetlen hiánya, mert a mint már több alkalommal kifejtettem, a Böhm-féle filozófia teljes vallásfilozófiai rendszer felállítására nem ad módot. Hisszük, hogy a kiváló szerző is mihamar belátja és mindjobban szakit azzal a Böhm-féle egyoldalúsággal, mely a vallást csak az én érzületének foghatja fel. Amint már e műben is nyomait találjuk annak, hogy Böhm hatása alól kezdi emancipálni magát. Egyébként mélyen szántó fejtegetései sok tanulsággal kínálkoznak és erős meg eredeti gondolkodásról tanúskodnak. Szerinte a világmagyarázat tényezői az értelem, a képzelet és a hit (értve ez utóbbin a „vallásos hitet"). Makkai tehát a hitben az ismereti vonást látja — és midőn igy irja körül