Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

6-7. szám - A német tudomány. Szimonidesz Lajostól

A német tudomány. A

háború alatt több országban fölkapták azt a jelszót, hogy Németországot tudományos tekintetben bojkottálni kell. Ez azonban nehezen menne. A tudomány nemzeti és politikai korlátokat nem ismer és nem tiir meg. A német tudomány ignorálása különösen nehéz volna, mert az ügyes német üzleti szellem, s sokat ócsárolt, másrészt pedig nagyrabecsült német alaposság és pedagógiai céltudatosság olyan pozíciót teremtett a német tudománynak, amelyről letaszítani, amelyen feleslegessé tenni szinte sikertelen vállalkozás. A német tudomány pozíciójáról tanulságos adatokat olvasunk Deismann Adolf berlini egyetemi tanár „Evang. Wochenbrief" c. közleményeinek 65—66. számában, ahol közli a holland egyetemeken használatos tankönyvek statisztikáját. E szerint az orvosi karon a tankönyvek 61%-a német, 18%-a holland, 12%-a francia, 5°/o-a angol. A theologiai fakultásokon 62 százalék a német tankönyv, 18 a holland, 6 a francia, 11 az angol. Valamivel kevesebb német könyvet használnak a mathematikusok, a természettudományokkal foglalkozók (57) és a klasszikus filologia művelői (51). A technikusok átlagban 55%-ban használnak német könyveket. A legtöbb angol könyvet (62%) használják a hajóépitéstanban és a bányászatban (31%). 2316 tankönyv közül német volt 58%, holland 15%, francia 8% és angol 14%. A német tudománytól mi is meglehetősen függünk. A minden tekintetben kedvezőbb viszonyok közt levő német tudomány először is többet produkál, másodszor lehetségessé teszi, hogy kiváló emberek egyedül a tudományuknak vagy az irodalmi produkciónak éljenek. Ez a szakszerűség és a concentráció lehetősége javítja a könyvek minőségét. így azután nem csoda, ha a tanuló és a nagy közönség is szívesen nyul német könyv után. Azonban akármennyire szeressük és forgassuk is különösen az ügyes, praktikus, alapos és mindent fetölelő német könyveket, saját irodalmunk megbecsülése és fejlesztése mégis legfőbb feladatunk. A produkció helyes mederbe való terelése talán nem abszolút lehetetlenség. Az sincs kizárva, hogy szinte katasztrófálisan túltengő prédikációtermelés bizonyos korlátok közé szoritassék, illetőleg ugy szerveztessék, hogy belőle ne csak a nyomdásznak és a makulaturapapiros kereskedőnek legyen haszna, Theologiai tudományunk egyetemi színvonalra való emelése, tanárainknak egy szakra való koncentrálása szintén üdvös hatással lesz a termelés minőségére. Legtöbbet tehetne azonban a produkció irányítása