Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

6-7. szám - Református hittudományi oktatás. Dr. Zoványi Jenőtől

— 166 — Ugyancsak a gyakorlati szempontok irányadó szerepének alapul elfogadásából keletkezett az is, hogy egyes jogi tudományok szintén adatnak elő a magyar református hittanhallgatóknak. Ezt a szokást, még ha nem esnék is rovására a hittudományi tanulmányozásnak, határozottan fölöslegesnek, mert siker nélkülinek tekintem. Ilyfajta müvelésük helyett jóval több és maradandóbb haszonnal járna, ha a parochialis könyvtárban egy jogtudományi vademecumot, kézikönyvet, utmutatót juttatnának a lelkészek kezébe, mely kellő rövidséggel azokat az ismereteket foglalná magában, amelyekre a jogtudomány bármelyik ágából szükségek lehet alkalmilag müködésök körében, természetesen szószerint idézve a vonatkozó törvényeket vagy törvényes intézkedéseket is. Egy részletes tárgyjelzővel ellátott ilyen kiadvány hasonlíthatatlanul alkalmasabb, célszerűbb és állandóbb tájékoztató volna, mint az az egy-két jogi tudományból akármilyen figyelemmel hallgatott, de a hamaros feledékenységnek kitett részlet-ismeret, amelylyel a theologiai tanulmányok hátrányára meglehetősen tetemes számú órát foglalunk el hallgatóink idejéből. Ilyen vélekedésben levén, elgondolhatólag felette felfordult világnak tekintem az egyetemen is alapul vett konventi tantervnek azt a furcsaságát, hogy míg a nemzetgazdaságtant két éven át hallgatandó kötelezett tantárgygyá tette, addig a bibliai régiségtant és a dogmatörténetet a nem kötélezettek sorába iktatta. Hogy épen a dogmatörténet már csak protestáns elvi szempontból is menynyire fontos tudomány, szinte megemlitni sem kellene, ha nem lehetne attól tartani, hogy egyenesen confessíonalis érdekben tolták -ennyire a háttérbe. Hogy a dogmák idők folytán való fejlődésnek a fejleményei, — hogy sok küzdelem után tette őket magáévá és kötelezővé az egyház : erről részletes vizsgálódás alapján álló meggyőződést szerezni protestáns állásponton feltétlenül szükséges. Természetes, hogy a fanatikus confessionalismusnak a protestáns egyházakban sem kedves az a tudomány, mely ezzel foglalkozik. Megjegyzem különben, hogy nem tartom körébe tartozónak a protestáns theologiai gondolkozásnak sokszor beléje olvasztott történetét, mi nyilvánvalólag az újkori egyháztörténetnek alkotja nélkülözhetetlen alkatrészét, még pedig annál is jóval szélesebb kiterjedésben, mint amennyire manapság felölelik a jelesebb egyháztörténeti munkák. Szerintem nem is csupán párhuzamos tárgyalásra, hanem egyenesen központi helyre tarthat igényt a protestáns egyháztörténetben, mert hiszen az egyházszervezeti fejlődésre és a külső történetre vonatkozó, s amannak a mozzanatai mellett egyébként is másodrendű és mulandóbb jellegű események igen gyakran szintén a theologiai tudománynak és vallási gondolkozásnak vagy stagnálásában, vagy előhaladásában találják meg a magok rugóit és inditó okait. Különösnek találom a konvent theologiai tantervében azt is, hogy mig a dogmatörténet annyira hátra szorul benne, a bölcsészettörténet viszont kötelező tantárgy, s általában a bölcsészettudományokra meglehetős suly van fektetve. Midőn azonban ezt különös-