Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

6-7. szám - Református hittudományi oktatás. Dr. Zoványi Jenőtől

— 164 — homiletika, liturgika, katechetika, poimenika, belmisszió, egyházalkotmánytan és egyházi statisztika adatnék elő. Igy aztán a seminarium nélkül gyakorlati theologiára jelenleg lefoglalt 21 óra helyett a két egyetemi professor szabályszerű óraszáma (együtt 12) teljesen kielégithetné az idevágó igényeket, még váltogatva való előadás nélkül is. Itt mindössze az szorul indokolásra az elmondottak után, hogy miért kívánnék én egyházalkotmánytant előadatni a nálunk eddig ápolt egyházjog helyett. Már körülbelül a névcsere is rámutat, hogy mi visz reá. Az, hogy megmentessenek a protestáns lelkészi pályára készülők a katholikus egyház szervezetének megismerésében az aprólékosságig terjedő részletek fölösleges terhétől, és csupán annyival foglalkozzanak belőle, amennyire a mindennapi életben és a protestáns egyházalkotmány megértéséhez valósággal rászorulnak. Az egyházjognak és ebben főképen, sokszor majdnem kizárólag a katholikus egyházjognak ma divatos kimerítő hallgatását nem a szellemi szükség, hanem az anyagi kényszerűség okozta volt nálunk. A theologiai akadémiák hallgatói a theologiai tanszékek kevés száma miatt, ahol intézetökkel ugyanazon kollégium kebelében jogakadémia is volt, ennek egyházjogi előadásait voltak kénytelenek hallgatni. Ez utóbbiak tantervét magától érthetően az egyetemi jogi karokéhoz alkalmazottan kellett megállapitni, mind óraszám, mind tananyag tekintetében. Ebből folyt, hogy a hittanhallgatók a nekik szükségesnél magasabb óraszámban hallgatták az egyházjogot ; amikor pedig a ref. egyetemes konvent általánosan kötelező theologiai tantervet készített, ez a helyzet a szükséglet szerintinek mutatkozván előtte, automatice általánossá fejlődött. Igy aztán jelenleg is az a tényleges helyzet, épen a debreceni egyetemen is, hogy a ref. hittudományi kar hallgatói a jogi karon egy nagy csomó olyan egyházjogi ismeret hallgatására szintén reá vannak kényszerítve, melyekre sem gyakorlati, sem tudományos szempontból nem lesz szükségök sohasem, és amelyek miatt gyakran azokhoz nem juthatnak hozzá, amik a protestáns lelkészre körülbelül nélkülözhetetleneknek tekinthetők. Nekik ugyanis némi általános és bevezető tájékoztatáson kivül a protestáns egyházai kotmánynyal kellene alaposan megismerkedniük. Ehez pedig természetesen kisebb óraszám is elegendő, mint amennyit ma a katholikus egyházjogra forditanak. A gyakorlati theologia körébe tartozó tárgyakon kivül túlságba van vive és nem a célnak megfelelő az ó- és újszövetségi exegesisszel való foglalkozás. A megelőző, 1886-iki konventi tantervben ez is kisebb óraszámmal szerepelt, de most megszaporították ama tapasztalat hatása alatt, mely szerint a hittanhallgatók tanpályájok alatt nem ismerkednek meg eléggé a bibliával. Tökéletesen igaz, de hiszen talán nem is pusztán ez a négyévi tanfolyam van arra hivatva, hogy a bibliával foglalkozzanak és vele közelebbi ismeretségbe jussanak a protestáns lelkészi pályára vállalkozók. Ez egy egész életre kiható és egész működési idejökön át tartó köteles-