Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

4. szám - Ismertetések - Baudenbacher Karl Josef: Marienpreis nichtkatholischer Dichter. Sz. L.-től

— 121 — józanon, realisztikusan és behatóan foglalkozik. Al-Gazali müvéből jellemző részleteket lehet találni Joseph Hell : Die Religion des /.-/am c. müvének eddig megjelent kötetében (E. Diederichs kiadása, ára M 4.—), melyekben sok a törvényvallásra igen jellemző vonást lehet megfigyelni. Horten a Lietzmann által kiadott Kleine Texte für Vorlesungen u. Übungen c. vállalatban közzéteszi Fudali és Sanusi kátéját. Mindkettő közhasználatra készült és a mohamedán világban általánosan ismeretes. Meglepő filozofiai terminológia és emelkedettség jellemzi mindakettőt. Ezeket a kátékat érdemes volna a mieinkkel összehasonlítani. Dr Marienpreis nichtkatholischer Dichter von Karl Josef Baudenbacher. XXIV. 152. 1. Ára M 3'—. Meglehetősen tökéletlen gyűjtemény. Nemcsak hogy nem teljes, hanem a közölt Máriaverseket is sokszor megrövidítve közli. A szerzők között ott találjuk : Goethét, Herdert, Schillert, Lavatert, Schlegelt, Körnert, Arndtot," Hebbelt, Uhlandot, Kernert, Heinét, Detlev von Liliencront, May Károlyt, Gerockot. Egyik másik versnek kiabáló cimet ad a gyűjtő. Pl. „Ein protestantischer Pfarrer als Mariensänger", „Ein Superintendent als Herausgeber von Marienliedern". Az apologetikai szempontból céltudatosan összeállított gyűjtemény mint tudós munka egyáltalán nem állja meg a helyét. Csak töredékeket nyújt s a protestánsoknál is fel-felbukkanó Mária-kultuszt mint a keresztyén világnézet esetleges szerves kiegészítő részét nem teszi vizsgálat tárgyává. Nem szól arról sem, hogy Máriában a modern költők nem a katholikus dogma Máriáját, Isten anyját, hanem az anyaság, az asszonyság, vagy a szüzesség szimbólumát éneklik meg. Ezt tőlük semmikép rosz néven nem vehetjük, de ez egyáltalában nem jogosítja fel a római katholikus apologétákat arra, hogy ezeket a gyönge pillanatokban megszületett zöngeményeket a Mária-dogma és Mária-kultusz megtámogatására felhasználják. A Mária-kultuszszal szemben való álláspontunkat nem költők juttatják klasszikus kifejezésre, hanem minden elfogultság nélkül való exegeták, akik az evangéliumokból régen megállapították, hogy a Mária-kultusznak evangéliumi alapja nincs. Mária nem volt fiának megértő édesanyja. Krisztust családja eszénél nem levőnek, magyarán bolondnak tartotta s Krisztus családját Márk evangéliuma szerint meg is tagadta. Mikor pedig Jeruzsálemben egy exaltált asszony a Krisztus által követelt objektiv vallásosságba szubjektív hangokat és érzéseket akart vegyíteni (Boldog az a méh, amely téged hordozott és a csecsek, amelyeket szoptál), — rögtön kikorrigálta ezt a személyi kultuszra való hajlamosságot: „Azok a boldogok, akik Isten igéjét hallják és megőrzik." Lukács ev. 11. 27—28. A protestantizmus lassan, de annál biztosabban ebben az irányban fejlődik. A christologiai dogmából a theocentrikus vallásosság felé. Ha ma az irodalomban még kevesen képviselik is ezt a tragédiákba, meghasonlásokba, bepillantást engedő tudományos meggyőződést, komoly apologétának számolni kell vele. Ma már nem lehet 16. századbeli theologusok Mária-énekeivel parádézni és hatást elérni.