Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
1. szám - Zsidó apokalyptica Juhász Lászlótól
A jelenvaló világ nagy periódusának egészében aztán kisebb epochákat vesznek föl az apokalypticusok. Dán. 2 3 2 _ 3 3-ban visszhangra talál az arany, ezüst, réz, vaskorszakra osztás ösmert elmélete. I. Énóch a 70 pásztorok periódusát ismét négy epochára osztja. Dániel az utolsó idők szenvedéseit 3V2 időre teszi. V. öe. Jel. könyvével. Igen kedvelt a világperiodus hét részre osztása, mint fentebb láttuk, továbbá a 70 szám használata: 70 pásztó., nemzetiség, hetek stb. Ezen számitások azon mély meggyőződésnek voltak kifejezői, hogy a világ vége s ezzel együtt a végitélet közel van, melyet az igazak kiáltásai csak siettetnek. A nehéz szenvedésekkel bővelkedő korszak szülötte volt ez a nézet is. Az ó-prófétai jóslatokban, ezzel együtt a népies váradalmakban mindenkor közelinek hitték többékevésbé a messiás eljövetelét. Ez a hangulat s remény még erősebben nyilatkozik az apokalypticában, amely a messiási váradalmakat s a világitéletet az ujvilágrend hitét a messiás ezeréves közbeeső uralmával próbálta elsőben összhangba hozni. Elközelített Isten országa. Ugy keresztelő János, mint Jézus ennek hirdetésével lépett föl. Mily közel hitték Jézus is Pál is az ujvilágrendet, mennyire mélyen gyökerezett e hit az első keresztyéneknél s az apostoloknál, kitűnik az evangéliumi történetekből, a páli levelekből, s Jakab apostolnál. A mennyire távol állott Jézustól az apokalyptica számokkal való speculátiója : arról a napról és óráról senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én atyám egyedül (Mt. 23 M; Mk. 13 3 2; V. öe. Luk. 17 2 0), ép annyira át volt hatva azon tudattól, hogy a vég közel van, melyben az ő mennyei Atyja őt teljes mértékben igazolni fogja s győzelmet ad az ő országának. Még annak a generatiónak éltében, mely között élt Jézus, hitte Isten országának hatalomban eljövetelét: bizony mondom néktek, hogy vannak az itt állók között, akik nem kóstolnak addig halált, amig meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. (Mk 9i: Mt. 16 á s ; Luk. 9 2 7). „Miként őrizhette volna meg Jézus fönséges léleknyugalmát mind a végig, ha nem lett volna teljes rendithetetlen bizodalma a bekövetkező győzelemről. A parusia közelsége bizonyos mértékben csak más, concrét, általán felfogható kifejezése annak absolut bizonyosságára nézve. Az igaz hit tulajdona hegyeket elmozdítani s a lehetetlent lehetővé tenni. A vallásos kedély forró óhaja előtt megrövidül az idő és tér perspectivája. Ezt tanítja ugy a próféták mint Jézus reménye." (Baldensperger : Das Selbstbewusstsein Jesu, 1882. 204 oldal.) A két világperiodusról szóló nézettel függ össze az apokalypticában a dualismus hirdetése. Isten s az ő országa mellett a gonosz és ennek országa fölvétele. Két egymással kiegyenlíthetetlen princípium. A kettő között örökös a harc. Ez a világ azért rossz s telve nyomorúsággal, mert gonosz hatalmak űzik benne játékukat. Az utolsó Ítélet Istennek ezek felett nyert győzelméből áll. Elsőben
