Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"

A genfi „Réveil". 87 az egyházi élet minden ágára: szól a papok, doktorok, presbyterek és diakonusok (a négy egyházi rend) hivataláról; a két legfőbb egyházi fórum: a Consistoire és a Compagnie des Pasteurs intézményéről, melyek közül az első a fegyelmet gyakorolta: tagjai a papok és tizenkét presbyter; joga volt szine elé idézni azokat, akik az elfogadott tan ellen tanítottak, nem látogatták rendesen az istentiszteleteket és titkos bűnökben találtattak; — a második a papok gyülekezete volt, mely az egyház belső administratióját szabályozta. Az „Ordonnances" 88 (1576-iki alakjában már 168) pontja világos képét nyújtja Calvin János gondolatának, melynek jellemző neve: theokratikus alkotmány. Az egyházi és világi hatalom teljes harmóniája, a hierarchia veszélyének teljes kizárásával, — ez jellemzi legtalálóbban Calvin Genéve-jét. Az egyház mintegy szetlemileg nyomja reá bélyegét a város egész beléletére; a kivitel, a megvalósítás, az elvek alkalmazása a világi hatóságok dolga. „Az ideál, melyet meg akart valósítani, a keresztyén községnek, a keresztyén áilamnak eszméje volt. Ε célból az államra bízta az egyház feletti külső felügyeletet és az egyházra az állam belélete felettit."

1 - A theokrácia legfőbb törvényhozója Isten, legtöbb törvénykönyve a Szentírás: „A Bibliát oly könyvnek tekintették, mely a város erkölcsi és vallási alkotmányát magában foglalja; a politikai és lelki hatalomnak egyaránt szabályozója volt."

2 Ε theokratikus államnak confessionalis színezete van. 1537-ből van keltezve az első genfi confessio. Hogy Farel, avagy Calvin a szerzője: -— eldöntetlen. 21 tétele felölel minden dogmát, melyet a kor lényegesnek tartott. A szentírás abszolút tekintélye, Isten egysége, Szentháromság, az ember bűnössége és Krisztus váltsága, a hitáital való meg igazúlás Isten kegyelméből, —ezek a főbb pontjai, „Nous protestons que, pour la regle de notre foi et religion, nous voulons suivre la seule Écriture, sans y méler aucune chose qui ait été controuvée du sens des hommes sans la Parole de Dieu; et ne prétendons, pour notre gouvernement spirituel, recevoir autre doctrine que celle qui nous est enseignée par icelle Parole, sans y ajouter ni diminuer, ainsi que notre Seigneur le commande"

5 — (Valljuk, hogy hitünk és vallásunk szabályozójául a Szentírást követjük, anélkül, hogy valami olyast is belevegyítenénk, melyet emberi értelem talált volna fel Istenigéje nélkül; és szellemi vezérletünkre nem szándékozunk más tant kapni, mint amelyet ez ige tanít nekünk, hozzátevés és elvevés nélkül, amint azt a mi Urunk parancsolja) — már e kezdet világosan elárulja a hitvallás elveit és intentióit. 1 De Goltz: Genéve religieuse au dix-neuviéme s'iécle. Trad. de Γ allemand par C. Maian Genéve, 1871, p. 13—11. 2 J. E. Choisy: De la Reformation á la Séparation. Genéve , 1912. p. 5. Confession de la Foi de 1537. Id. H. Heyer: L'Église de Genéve; Genéve, 1909. p. 253.