Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"
84 Vásárhelyi József. A XIX. század legfontosabb mozgalma Genf vallásos életében a Réveil volt. A Réveil szó — éppúgy, mint a német Erweckung és az angol revival „ébresztés"-t, ébredést, megújhodást, újjászületést jelent. A XVIII. század közepetáján, amikor a protestantizmus életén üres dogmatizálás után rationalis supranaturalismus uralkodott, a személyes vallásos élet után áhítozó lelkeket újra hatalmukba ejtette az a kérdés, amely ott áll a reformáció és a kereszban csak kivételesen megfeszített munkára való elköteleztetést látott s a szakadatlan sz/llemi erőfeszítésekben felőrölt testi ereje nem bírt ellená lani egy rettenetes ragály lappangó támadásának, amely alig három napi kínos vívódás után sírbadöntötte (1916. dec. 3.) — Emlékét protestáns irodalmunkban egy csomó összeomlott nagy reménységen kívül számos finoman cizellált, tartalmas, mély, szellemes cikke, tanulmánya, elmélkedése (főleg a Piotestáns S,emle és a kolozsvári Egyházi Uj>ág hasábjain), mindenekfölött azonban Pál Apostol c. nagys, abású vallástörténelmi tanulmánya őrzi, amellyel theologiai magántanári vizsgálatra készült volt s amely bizonyára e Szaklapban is meg fogja találni a maga méltó ismertetését. Komoly szfkemberek nyilatkoztak e műről a legkedvezőbb ítélettel s ugyancsak szaktudósok néztek a legnagyobb várakozással bölcsészetdokt^ri disseitatiója elé is, meljben a jeruzsálemi templom arch;:eologiai és művelődéstörténeti jelentőségét akarta, a lehető legszélesebb távlatokban, kifejteni s melynek lázas előkészületei közben érte a halál. — Ez az itt közölt dolgozata, amelynek történetét a bevezetésben maga mond;'a el, ismét más oldalról mutatja be az ő rendkívül eleven és mély tudományos érdeklődését. Vázlatosan, de kitűnő elemző, összefogó és tájékoztató képességgel s 20-^21 esztendős főnél párját ritkítóan biztos értékeléssel dolgozott föl benne egy olyan tárgyat, amelynek nyelvünkön tudtommal · gyáltalában nincs (vagy csak nagyin eldugottan van valamelyes) irodalma pedig dogmatikusok, valláspsychologusok és egyháztörténészek egyenlő érdeklődésére számíthat s a külföldi vallástudományi irodalomnak egyik állandó programmpontja mai napság, a valláslélektani érdeklődés klasszikus korában. És még ha tárgya nem volna is ilyen egyetemes és aktuális érdekű, maga az a körülmény igazolná és szentesítené e dolgozatnak a feledéstől való megmentését, hogy újabbkori magyar protestáns theologiai tudományosságunk és művelődésünk történelmének egyik nagyon becses és ritka okmányát bírjuk benne: amily gyakori, sőt megszokott dolog volt hajdanában, hogy magyar protestáns theologus-ifjak külföldi egyetemeken szereztek tudományos és irodalmi babérokat, ép úgy megritkult az ilyen esetek száma a legutóbbi század folyamán (még pedig elsősorban a református theologusok között, akiknek, színmagyar voltuk miatt, legnagyobb volt a küzdelmük a tudós holt világnyelv helyébe lépő idegen modern nyelvekkel). Nem legutolsó sorban ebből a szempontból is meg kell tehát becsülnünk Vásárhelyi Józsefnek ett a posthunius dolgozatát s a múltra vonatkozó büszke és fájó emlék me lett euy szebb jövőnek biztató és péU aadó zálogát is látnunk kell benne. — Kiadásával — melynek lehetővé tételéért a Szerkesztő Urnák nyilvánosan is úgy a magam, mint boldogult barátom emlékének többi tisztelői nevében igaz hálával mondok köszönetet — már csak azért is kegyeletes kötelességet vélek teljesíteni, mert tulajdonképen magának szerzőjének egy — szintén halála miatt félbenmaradt — szándékát viszem végbe vele. Ο maga is e Szaki; pba, mint egyedül megfelelő helyére szánta az átdolgozást, amelyet azonban a francia eredeti utolsó negyedrészére nézve már nem tudott megvalósítdni: ennek a részletnek én már csak a puszta lefordítására szorítkoztam, úgy lévén meggyőződve, hogy az átdolgozásra a szerző elhúnytával senki sem lehet többé illetékes. — Őrizze híven áldott emiékezeiét ez a kis munka is és legye fogékony lelkekben gyümölcsözővé eszményeit és példaadását. Kolozsvár. Révész Imre.
