Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Könyvismertelés - Jánosi Zoltán: Papi dolgozatok. Pröhle Henriktől

Könyvismertetés. 69 ból. Ezek aztán összegyűltek egy tanácsteremben és így szóltak egymás közt: Ez a Jézus nekünk nagy kárt tesz . . . stb." S elhatározzák, hogy megölik Jézust. Semmi egyebet nem tekintve, még a gyermeki lélekhez alkalmazkodó elbeszélés szempontjából is nem sokkal megfelelőbb-e a biblia elbeszélése?... A dolgozat elismerésre méltó kísérlet s a mi viszonyaink között hézagot pótol, de csak okkal-móddal alkalmas a használatra. Pröhle Henrik. Jánosi Zoltán: Papi dolgozatok. IX. kötet: Alkalmi egyházi beszédek. Ára 6 korona. Debreczen, Hegedűs és Sándor könyvkiadóhivatala. — Jánosi Zoltán neve nem ismeretlen az egyházi irodalom, nevezetesen a homiletikai irodalom terén s az a körülmény, hogy Papi dolgozatainak már 9. kötete lát napvilágot, mutatja azt is, hogy munkáinak kelendősége is van. Ha azt kérdezzük, mi indokolja kelendőségüket, utalhatunk arra, hogy Jánosi határozottan érdekes thémákat tárgyal s korszerű kérdéseket vet fel, pl. az előttünk fekvő 251 oldalas kötetben található 19 beszéd thémái között is előre lekötik figyelmünket a következők: Krisztus és a családi élet, Igazság és szabadság, A világosság és a nép, A háború és a béke, Krisztus és a háború, Keresztyének vagyunk-e?, Mikor jön el?... Tagadhatatlan az is, hogy a szerzőnek mindig van mondani valója s amit mond, a meggyőződés hangján s amellett a legkülönbözőbb téren tájékozottságról s gazdag olvasottságról tanúskodó feldolgozásban adja elő. Nyelvezete könnyen gördülő, a formákban és fordulásokban nem szűkölködik. Ezzel azonban el is mondtunk mindent, ami elismerni való ezekben a beszédekben van. Mert ha az egyházi beszéd mélyebb követelményeinek mértékét alkalmazzuk ezekre a dolgozatokra, akkor alapos kifogásainkat nem szabad elhallgatnunk, s szinte aggasztó jelenségnek tartanánk, ha ezek a dolgozatok szabnának irányt és alkotnának bizonyos tekintetben iskolát. Mi az egyházi beszéd czélja? Isten igéjének alapos magyarázata alapján a Krisztus gyülekezetének építése, tehát meghívása a Krisztushoz, mint a mi üdvünk alapjához, megerősítés a Krisztusban és a Krisztuson nyugvó testvéri közösségben. Mindebből keveset találunk Jánosi beszédeiben. Igaz, hogy mindig bibliai szövegből indul ki, de nem juttatja érvényre mint Isten igéjét, mint kegyelmi eszközt, amelynek hűséges használata által kellene czélját elérni. Legtöbbször megelégszik az igének alkalmi jelszóként való használatával, a beszéd folyamán is csak mint idézetet alkalmazza, de nem mélyed el magának az igének magyarázatába, tartalmának kifejtésébe, ahol pedig ezt teszi, mint pl. a lombos, de meddő fügefáról szóló három beszédében, ott is csak inkább a formai exegezíst gyakorolja sokszor egészen lapos részletességgel s gondolatait külső módon