Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Könyvismertelés - V. Ammundsen Krig of krig főrend kristne. Dr. Szeberényi L. Zs.-tól

Könyvismertetés. 63 A háborúval szemben a kväkerek határozott állást foglalnak el. Ez a kis vallásos párt nagy hatással volt az angol közvélemény bizonyos köreire. Az ő elvük az: Jézus szava és szelleme, különösen az ő keresztje, megtilt minden háborút, s ezt az elvet minden kompromisszum nélkül keresztül kell vinni, dacára a néppel való szolidáris érzésnek; vagy magunk is azon militarizmusba sülvedünk, amelyről azt állítjuk, hogy leakarjuk küzdeni. De nem csak a kväkerek, mások is nyíltan fel mertek lépni a háború ellen. így a híres londoni lelkész W. E. Orchard azt mondta : „Mikor mi angolok azon rettenetes tan ellen küzdünk, mely szerint a hatalom jog, nem szabad elfelednünk, hogy mi is oly metódusokkal harcolunk, melyek szintén a hatalomra hivatkoznak és amelyek odairányulnak, hogy megerősítsék éppen azon tant, melyet melyet tni ledönteni igyekszünk. Hatalomimádást nem lehet hatalommal ledönteni, amint a sátánt sem lehet sátánnal kiűzni." De ugyanaz a lelkész azt mondja, hogy az őskeresztények elvetették a katonai szolgálatot; ha az egyház későbben is azt követelte volna, hogy a keresztény ember ne viseljen fegyvert, úgy nem lett volna egyház és többé háború sem. Az egész angol tradícióval ellenkezik az általános védkötelezettség behozatala. Angliában kivételt tettek azokkal, kik lelkiismereti meggyőződésből nem akarnak viselni fegyver}, azon elvből kiindulva, hogy a lelkiismeret az állam törvényei felett áll. 360 kväker jelentkezett felmentésre; de ezek köziií csak 70-et mentettek fel teljesen. A kväkerekkel szemben sokkal enyhébben jár el a hatóság, mint másokkal, kik szintén a lelkiismeretre hivatkozva tagadják meg a katonai szolgálatot. A komolyabb vallásos körök úgy igyekeznek feltüntetni a háborút mint egy szomorú szükségességet. Vannak azonban vad harcias papok, kik valóban inkább illenének Mohamed, mint Krisztus követői közé. Ezek közé tartozik a londoni püspök, Winnington Ingram. Egy háborús istentiszteleten 1914. októberben a szt. Pál templomban prédikált ap. cselek I. rész, 24. verséből kiindulva: „Te, Uram, ki mindeneknek szivét ismered, mutasd meg a kettő közül egyiket, a kit kiválasztottál". Azt mondja tovább, hogy ők két evangeliomot állítanak Isten elé. Az egyik az örömhír Krisztus emberrélevéséről, mind azzal, ami abból folyik: alázatosság, önzetlenség, szótartás. Az inkarnació ezen evangéliumát vallja Anglia, ha gyarló módon is. A másik evangeliom a német, a mely szerint a hatalom a jog; ennek elterjedése megmagyarázható részben abból, hogy Németországban az emberré lett Isten fia helyett egy gyenge emberi Jézus alakot fogadtak el. Most a háborúban arra kérjük Istent, hogy válasszon a két evangeliom közül és tegye nyilvánvalóvá, hogy melyiket terjessze ezek közül a misszió". Az angol háborús papok, de meg a baptista Lloyd George miniszter is egyházi és világi beszédeikben szeretik felhozni a német hitetlen theologiát, mintha Anglia ezektől teljesen ment lenne.