Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Könyvismertelés - V. Ammundsen Krig of krig főrend kristne. Dr. Szeberényi L. Zs.-tól

Könyvismertetés. 61 tekintetében minden más egyház felett állott — s ennek kellett Franciaországban elpusztulnia. A francia jellem legveszélyesebb része Voltaire-ben nyert kifejezést. Volt benne erős érzés a humanitás, szabadság és igazságosság iránt — de daemoni erővel tönkre akart tenni minden szent érzést, minden ünnepélyest és nagyot nevetségessé téve. Ο az igazi úttörője annak a reménytelen francia skepsis-nak, amely mindent megért és mindent megbocsát. 1870 után a róm. kath. egyház külső hatalma egyre fogy, egészen az állam és egyház teljes különvállásáig. Vezető szellemek a francia filozófia terén Bergson és Boutroux, ez utóbbi összeakarja egyeztetni filozófiáját egy liberális katholicizmussal. Hát a francia protestantizmus? Ez az államsegély megvonása után nehéz helyzetbe jutott. Tanárai, kiváló papjai és aránylag túl sok egyházi lapja van. Van tehát kiváló tiszti kara, de közlegénység nélkül. A protestantizmus Franciaországban nem növekszik. A franciák szokásos ellenvetése, hogy a protestantizmus „könyvvallás" és nincs forradalmi érzéke. 1904-ben azt írja a protestantizmusról Passy: „Egészben véve a protestantizmus konservativ és polgári, annak nincs érzéke a nép lelke mélyében megmozduló vágyak iránt, nincs érzéke a forradalmi elvek iránt... A protestáns lelkészek fő óhaja, hogy hagyják őket nyugton." A modernizmus képviselői sem tudtak mélyebb hatást gyakorolni. A protestantizmustól távol állnak, mert az szerintök történelemellenes módon izolálni és tisztelni akar egy régi könyvet. 1870 után még nehezebb lett a protestánsok helyzete, mivel a „német" vallásnak tekintették azt és számuk Elszasz elvesztésével apadt. Az ifjúság alapérzelmében nacionalista, militarista és katholikusá lett". A „tett" volt a jelszó. Megutálták a frázis uralmát. Franciaországban a legkiválóbb irók azt igyekeznek Dizonyítani, hogy ők a háborút nem akarták, hogy az reájok kényszerített háború. Különösen nagy gúnnyal fogadják a „kultura" szót, mely szerintük nem egyéb, mint a német egoismus visszatükrözése. A „revanche" gondolata ellen fordult Séailles tanár azt írva Romain Rolandnak egy nyilt levélben: „Azok az emberek, akik a megtorlásról beszélnek, rendesen gyermektelenek. Ugyan, melyik atya teszi könnyű szívvel fiát gyújtogatóvá és gyilkossá?" A gyűlölet a háború alatt rettenetes erőt vett a francia sziveken. A francia katholicizmus vallásháborúnak nevezi ezt a háborút; de ezt már előbb is megcáfolta a szerző. A francia protestantizmus helyzete nehéz. Eleintén a felekezetek között egyetértés volt. A protestánsok általában elitélték a háborút s lelkiismeretüket azzal ügyekeztek megnyugtatni, hogy ez a háború az utolsó háború, amelynek célja a háború leküzdése. Westphal tanár szerint lehetetlen, hogy ezt a háborút még egy