Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Dr. Szelényi Ödöntől: Egy érdemes régi magyarhoni pedagogo. teologus
50 Lic. dr. Szelényi Ödön. vonatkozását és tőle telhetőleg ki is tér rájok, csak az a kár, hogy olykor a különböző álláspontokat összezavarja. A kérdést továbbá számos oldalról tekintvén vizsgálja az elmélet kihatását az erkölcsiségre és vallásra. Észreveszi azt is, hogy mennyi tényező határozza meg az ember cselekvését (temperamentum, klima, nevelés, vallás, életmód, a környezet, szokás, államforma stb.) csak az átöröklést nem méltatja. Hellyel-közzel pedig mintha modern teóriákat sejtene, anticipálna pl. kétféle okságról (idői és időtelen) tesz említést, vagy ismételten kiemeli, hogy nem a puszta tettet, hanem az embert kell megítélni. Jól látja azt is, hogy a szabadságról különböző értelemben lehet szólni, azért vesz fel fokozatokat. Végül kellő irodalmi tájékozottsággal is rendelkezik és egészben véve világosan és értelmesen ir. Ezért futólagos átolvasásra szinte elfogadhatónak tetszik az ő elmélete, csak az elmélyedés vezet rá sarkalatos hibáira, és meggyőz arról, hogy az ő müve is csak érdekes kísérlet, de nem megoldás. Az is csak örvendetes jelenség s dicséretére válik, hogy nagy elfoglaltsága mellett is sokoldalú műveltségre igyekezett szert tenni és filozófiai kérdésekkel foglalkozni. Végül becsessé teszi L. munkáját az is, hogy Kant követőjének tünteti fel, akit az eddigi irodalom nem is emiitett. 1 Pontosabban mondva, nem annyira követője Kantnak, csak indítást vett tőle az akaratszabadság kérdésében, míg egy másik ev. lelkész Szőcs István Eusebius c. kéziratban maradt művében (1840) Kant egy másik kérdését vizsgálta, azt t. i. hogy a valláson alapszike az erkölcs vagy fordítva, a vallás az erkölcsön (Behyna). Általában feltűnő, hogy a külföldre járás dacára Kant filozófiája oly csekély befolyást gyakorolt ev. tanárainkra és lelkészeinkre. A jeles Greguss Mihály" 1· önéletrajzában is csak kételyeiről számol be, melybe e korszakos bölcseleti rendszer sodorta. Tekintsük meg végre L. működésének 3-ik ágát: egyházi beszédeit. Különböző időkből valók ezek, de — amennyiben nem alkalmi beszédek — egy azon szellem hatja át őket, az, amelyet a teológia racionalista szellemnek nevez. A racionalizmusnak jel— 1 Behyna: Kant hatása bölcsészetünkre és főkövetői nálunk. Figyelő (szerk. Szana Tamás) 1875. 40, 41, 42. szám. 2 Autobiographie Clarissimi quondam atque Eruditissimi viri, Michaelis Greguss phil. professor meritissimi cultu et amore suorum semper dignissimi Eperiessini 1840. „Post hoc exhilarat me Musa subinde salutans Quamque indefesse diva sophia, colo Maxime Kant, nec te magicus mihi submovet Hegel Moesta docet vere nec tamen ille docet Esse suum nihil est, vei fit nihil, et nihil esse Hic mundi fluxus, perpetuusque Dei ! . . . . Esse Deum, non scire jubes sed credere et idem Virtuti opponis jus, velut exterius. Denique cur tantum constringis scire? ..stb. (i. m. 7. és 8. lap).
