Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Dr. Szelényi Ödöntől: Egy érdemes régi magyarhoni pedagogo. teologus
Egy érdemes régi magyarhoni pedagogo-teologus'. Λ magyar teologiai irodalom fejlődésének a története még nincsen megírva és e sajnálatos hiányért nem kártalanítanak egyes jeles, újabb monográfiák, mert ép a jelen esztendőben egy rövidebb összefoglaló munkával is igazolhattuk volna, hogy a reformáció minálunk is, mint másutt a tudományos teologiai-irodalom fellendülésével járt — és természetes, hogy a protestáns szellem különösen oly korszakokban hozott létre értékes alkotásokat, mikor külső erőszak el nem vette lélekzetét. Azonban abból a szempontból is felette kívánatos volna egy összefoglaló mű, mivel feltüntetné, hogy a külföld teologiai irányai és mozgalmai hogyan jutottak be és hogyan tükröződtek minálunk. Csakhogy e téren is egyelőre csak előmunkálatokkal rendelkezünk. Talán ez a jubiláris esztendő hozzá járul majd a történeti kegyelet felkeltéséhez és vonz többeket az egyháztörténetírát mezejére, hisz e téren oly sok munkás kézre van szükség és az egyszerűen csak anyaggyűjtést végző egyén is halhatatlan érdemet biztosít magának. És az is bizonyára vita nélkül elfogadható, hogy a magyar protestáns teologiai irodalom történetének a megírásánál nem mellőzhetők az idegen nyelvű munkák sem, hiszen például a lutheránus egyház irodalmi munkássága minden időben három, sőt négy nyelvű is volt, így tehát mind ezt az irodalmat kell felkarolnunk, hogy a magyarországi prot. teologiai gondolkodás fejlődését megismerjük, ami sikerre csak úgy vezet, ha célszerű munkafelosztásról gondoskodunk. Az ezen irányú munkássághoz akarnék én is egy csekély adalékkal hozzájárulni. A férfiú, kiről szólok, pedagógiai működésénél fogva vonta magára érdeklődésemet és munkájának ez az iránya értékesebb is, de azért, hogy teljesebb méltatását adhassam, nem térhettem ki azon feladat alól, hogy őt mint teologust is bemutassam, persze csak oly terjedelemben, a minőre irodalomtörténeti jelentőségénél fogva igényt tarthat. Hősöm, Liedemanti Márton egyik sarja azon derék szepességi származású családoknak, melyek szülőföldjükről elkerültek, de amelyek bármelyik részén tűnnek is fel az országnak, dicséretet szereznek a „szepesi" névnek, mert mindenütt, ahová állítják, megállják a sarat.Liedemann Márton is ilyen. Mint iskolaigazgató, 1 Ε szó furcsának tetszik, de talán kifejezi egy majdnem kihalt tanár nemzedék működésének kettős irányát.
