Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Br. Podmaniczky Páltól: A ker. kultusz lényegének kifejtése valláspszichológiai és dogmatikai alapon (Befejező közlemény.)

A keresztyén kultusz lényegének kifejtése. 33 szolgálatává lesz, a mely a mi életünben már megvalósult, hogy a Krisztnsban lett kegyelem jusson el mindenekhez. Istenszeretetünk az emberekhez való vonatkozásban így emberszeretetté lesz, de lényege szerint azért mindig istenszeretet marad. S mivel szolgálatunk mindenek előtt keresztyén életünk, ez természetszerűleg Istennek engedelmes élet. A szentírás és a Lélek vezette lelkiismeretünk egybehangó útmutatása szerint vezettetjük magunkat Jézus nyomdokain. Istennek engedelmes akaratunk így formálódik tettekké. Engedelmességünk azonban szabad ténye akaratunknak. Isten szabad szeretete keltette szabad szeretet a rúgója. A kegyelem hatásaiban eléri czélját. A hit üdvbizonyosság, niert bizonyosság az Istennel való egyesítettség felől. A bűnbánat Isten oldalára áll s így Ítélkezik a bűn fölött. Az istenszeretet istenszolgálat az Istennel való egyakaratiság alapján. Mindegyikben az Istennel való egység teljes érvényesülését látjuk. Ugyanez megfigyelhető a ker. reménységen

1 is. Azért van örök életünk, mert az örökkévaló Istennel vagyunk a Krisztus által egybekötve. A mi Istentől elválaszthatna s halálunkat okozhatná, azt megsemmisítette a Krisztus. Jézust, a Krisztust azért várjuk vissza, mert az általa Istenben egyesítettek gyülekezetének egybegyűjtése és megdicsőitése még hátra van. A mit azonban remélünk, az már most is a mienk. A kegyelem megváltott és újjászült. Istentől való élet van bennünk: ha meghalunk is, élünk. A kegyelem által beléhelyeztettünk a Krisztus gyülekezetébe valóságos alattvalói vagyunk már most is. Épen Istennel való egységünk az alapja reménységünknek. S ezzel összefoglalhatjuk dogmatikai vizsgálódásunk eredményét is. Ha a bűn megbontotta Isten és ember között az egységet, ha az Istent és az embert újraegyesítő kegyelem Jézusban, a Krisztusban kész számunkra, ha ezt a kegyelmet a keresztyén kultuszt alkotó kegyelmi eszközök által közli velünk a Krisztus, ha ennek a kegyelemnek az Isten és ember között való egység helyreállítása a czélja, ha ez a czél a kegyelem hatásaiban és a ker. reménységben megvalósul: akkor a keresztyén kultusz lényege az Isten és ember egységének lehetősége, a mely a Krisztusnak a kegyelmi eszközök közvetítette kegyelmében gyökerezik. *** Vonjuk még le vizsgálódásaink gyakorlati következményeit. Keresztyén kultusz és az élő szóval hirdetett ige egymástól elválaszthatatlanok. Ezt igazolta nemcsak kultusztörténeti, hanem valláspsychologiai és dogmatikai vizsgálódásunk is. Az ige iránt mint objectiv tényező iránt van bizodalma a kultuszban Krisztusra irányított váltságvágygyal résztvevő embernek. Csak az ige nyújthatja neki azt, a mire szüksége van: a Krisztusról szóló bizonyságtételt. Legyen tehát kivételt nem tűrő elvünk, hogy minden kultikus ténykedésünk alkalmával hirdessük az igét. Csonka az 1 Schlatter i. m. 571-, 577-, 582-0. 2