Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Br. Podmaniczky Páltól: A ker. kultusz lényegének kifejtése valláspszichológiai és dogmatikai alapon (Befejező közlemény.)

A keresztyén kultusz lényegének kifejtése. 31 A mint a kegyelem tényei közül a megigazítás a döntő, úgy hatásai közül a hit. Hit által lesz a mienk a kegyelem. A hit azonban szintén Isten ajándéka, csakúgy, mint a kegyelem. A Lélek műve. Igaz, egyéniségünk ténye, mert a mikor hiszünk, mi gondolkodunk, mi akarunk, ha a Lélek által vezettetve is, de mégis független tőlünk. Ahhoz, hogy hihessünk, nem kell bizonyos feltételeket teljesítenünk. Épen mert teljes a kegyelem, a melyet megragadunk, azért nem személyválogató s mindenkit kielégíthet. A hit így nekünk nem productiv, hanem rcceptiv actusunk. Annyira receptív, hogy még tulajdonképent létrejötte is rejtve van szemünk elől. Objectiv alapja adva van: Jézus, a ki mint Isten fia istenbizonyosságunknál fogva ragad meg s a benne lett, bennünket kiválasztott, bennünket megigazító, megváltó, újjászülő, megszentelő kegyelem, mint a hit motívuma. Adva van a hit subjectiv megalapozottsága is, ta melynél fogva meg tudjuk ragadni a Krisztust, noha az egész vonalon szembeszáll istenellenségünkkel, noha krisztust méltóságát és keresztjét nem tudjuk összeegyeztetni értelmünkkel, noha föltámadását, felmagasztaltatását, mindenüttjelenvalóságát érzékeink tapasztalatával meg nem közelíthetjük. S mert így hitünkben mint Isten ajándékát vesszük a megigazítottságunk, megváltottságunk, újjászülöttségünk és megszenteltségünk felől való bizonyosságot, hitünk tényében gyökerezik üdvbizonyosságunk

1. Nincs szükségünk arra, hogy különös ismeret, érzés vagy cselekedet tegyen bennünket bizonyossá üdvösségünk felől. A hit a Krisztusban látja üdve teljes és feltétlen biztosítékát s ennél a hit adta bizonyosságnál nem kívánhatunk, nem nyerhetünk többet S mivel így a hit Krisztusra tekint, ez a benne való hit minden egyéni, természetes és keresztyéni különbözőségünk ellenére gyülekezetté egyesít bennünket mindazokkal, a kik hozzánk hasonlóan a Krisztusban való hit által bizonyosak a maguk üdve felől. A kegyelem a bűnöst igazítja meg, váltja meg, szüli újjá és szenteli meg. A mikor a kegyelmet hit által elfogadjuk, Istennel való egyesítettségünknél fogva ellentétbe kerülünk a bűnnel; megtérünk. Tehát ugyanaz a kegyelem, amely Istennel egyesít, szembehelyez a bűnnel. Ennek a bűnnel való ellentétnek, megtért voltunknak érvényesítése a bűnbánat. A mily föltétlen és teljes a kegyelem által való egységünk Istennel, oly következetes és meg nem alkuvó a bűntudat, oly föltétlen és teljes, a bűn minden elágazására kiterjedő a bűnbánat. A bűnbánat mindennapi tényünk. A kegyelem állapotában is a testben és világban maradunk, a mi következtében a bűn olykor negativ, olykor azonban positiv eredménynyel is újra meg újra elénk lép s így a bűntudat épen a kegyelem állapotának folytonossága téseinkbe, de mi ezt czélszerűségi okokból még sem tesszük, hanem csupán az ott kifejtettek dogmatikai kiegészítésére szorítkozunk. L. a II. rész idevágó szakaszainál olvasható jegyzeteket, főleg Schlatter: Das christl. Dogma. cz. müvének ott idézett fejezeteit. 1 Schlatter i. m. 520—o.