Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Br. Podmaniczky Páltól: A ker. kultusz lényegének kifejtése valláspszichológiai és dogmatikai alapon (Befejező közlemény.)
26 Báró Podmaniezky Pál. a szentségekkel kapcsolatban a Krisztusban lett váltságról, innen ágazik szét, ide fut össze a gyülekezet tevékenysége, a szolgálat 1, a mely azonban szintén nem egyéb, mint ige által való szolgálat. A keresztyén közösségben is érvényesül ugyanis az a szabály, hogy a benne végbemenő folyamatok párhuzamos folyamatokat idéznek elő határain belül és kivül. A mint megfigyelhető ez a hitetlenségen, megátalkodottságon, szeretetlenségen, megfigyelhető a Krisztusról szóló ige keltette hiten, bűnbánaton, szereteten is. A hit hitet, a bűnbánat bűnbánatot, a szeretet szeretetet kelt. Ennek tudatos előidézése a ker. gyülekezet szolgálata. Így érvényesíti a gyülekezet a maga szentségét és egyetemességét. Szent azért, mert hisz Jézusban, bűnét bánja, szeret s ez a hite, bűnbánata, szeretete hitet, bűnbánatot, szeretetet gerjeszt. S a mikor így Jézust megragadó hit, bűnbánat szeretet támad körülötte, köre tágul: egyetemessége érvényesül. Mivel tehát a szolgálat lényege szerint Krisztusról való bizonyságtétel s így a Lélek erejében történik s a Lélek csak az ige által munkálkodik, a ker. szolgálat lényege szerint az ige szolgálata 2. A Krisztus azonban nemcsak az ige, hanem az igével egybeforrott cselekmények, a szentségek által is munkálkodik gyülekezetében 3. A keresztség életünket egyszersmindenkorra meghatározó cselekedete a Krisztusnak 1. Egyszersmindenkorra szembehelyez a bűnnel, mert a mikor csak a kegyelem által ítél megmenthetőknek bennünket, teljesen és feltétlenül elítél mint bűnösöket. Egyszersmindenkorra a hit motívumát adja, mert a Krisztus kegyelmét a maga teljességében egyenest énünkre vonatkoztatja. Mivel ugyanis beléhelyez mind a megfeszített, mind a föltámodott Jézus közösségébe, a keresztség kegyelme a teljes kegyelem: mint bennünket a Krisztusban már eleve kiválasztott kegyelem megigazít, megvált, újjászül, megszentel bennünket a Krisztusban. Mivel a teljes kegyelmet adja, azért történik a keresztség az Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek nevében. A keresztség vizétől elválaszthatatlan igében a Lélek, a Lélek által a Fiú, a Krisztus, a Fiú által az Atya cselekszik. Bűnös voltunk következtében számunkra természetesen első sorban a váltságot szerzett Krisztus cselekedete, 1 Schlatter i. m. 416-0, 1. továbbá még a Schlatter egész dogmatikai rendszerére nézve alapvető jelentőségű tanulmányt: Der Dienst d. Christen in d. älteren Dogmatik. L. itt a gyülekezet szolgálatára vonatkozólag különösen 12-0. s az ott is alapul vett kijelentését Luthernek Art. Smal. I. III. IV. Müller 319-0. 2 Grützmacher i. m. 309-O. 3 Az ige és a szentségek viszonyára nézve I. Schlatter i. m. 473-0, s a kérdés jelen állására vonatkozólag: Dunkmann: Das Sakramentsproblem in d. gegenwärtigen Dogmatik. 9-o. * Ha a keresztséget a Krisztus cselekedetének tekintjük s nem az emberének, a gyermekkeresztség problémája elveszti élét. Akár felnőtt, akár gyermek a megkeresztelt, a keresztség ténye a Krisztus részéről mindig ugyanaz. A gyermekkeresztségnél mindenesetre különös határozottsággal lesz nyilvánvalóvá, hogy a Krisztus cselekedete minéműségünktől független. Ennek a ker. tudat számára, a mint azt valláspsychologiai vizsgálódásaink folyamán láttuk, nagy a fontossága. L. Schlatter i. m. 461-0.
