Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Könyvismertelés - Die Schriften des Neuen Testaments. Daxer Györgvtöl

208 Könyvismertetés. 208 Ez a inagyarázatos újszövetség, mely uj fordítást is ad, ismeretes lesz már minálunk is. Körülbelül tíz évvel ezelőtt adták ki legelőször a keresztyénség legrégibb okmányainak történeti megértése előmozdítására. Azért a magyarázat is, melyet nyújt történeti, vagyis újszövetségi iratainkat és az akkor szereplő egyéniségeket az ő idejűkből s környezetükből igyekszik megérteni. Az uj fordítás, melyben az újszövetséget itt nyújtják, közérthetőségre s elevenségre törekszik. A szellem, mely e magyarázatos mű íróit vezérelte, s a felfogás, melyet képviselnek, nem a hagyományos. Munkájuknál mint maguk mondják — minden theolog. iskolára és pártra való tekintetből szabadoknak tudták magukat. S ha igy sokat, amin az olvasó szíve csüngött, le kell rontaniok, sok eddig ismeretlent is akarnak vele megismertetni s mindenek előtt azt, ami lényeges s örök, akarják világossá tenni Szóval a .jelen kor mívelt embereit tartották szem előtt, mint olvasóikat, Azért Deissmann legjobban úgy is vélte e munkát jellemezni, ho-:>y „Gegeuwartsbibel"-nek, a jelenkor bibliájának nevezte. Az első és második kiadást Joh. Weiss adta ki. Ezen harmadik kiadás ujjáalkotása közben halt meg a tudós kiadó. Az uj kiadás elveit még ő állapította meg, egy kis részét még szerkeszthette is. Azután új kiadóknak kellett helyére lépniök. Ezt a munkát magára vállalták Bousset giesseni s Heitmiiller marburgi tanárok, azok, a kiktől a mű első tervezése kiindult. Előttünk van most az első és a második kötet a négy kötetből, melyből az egész mű állani fog. Az első kötet elején találjuk Jülicher Adolf marburgi tanár tollából az uj szövetség történetét Ebben szól a szerző először is az új szövetség gyűjteménye, vagyis a kánon keletkezése történetéről, azután pedig adja a szöveg történetét, ismertetvén a legfontosabb kéziratokat, fordításokat, hogy végül még röviden megemlékezzék a kritika legfőbb képviselőiről. Ezen bevezetés után kapjuk azután még ebben az első kötetben a három első, legrégibb evangéliomnak fordítását és magyarázatát. Ez a munka eredetileg Joh. Weiss tollából származik. A mostani k-iadásban Bousset V. dolgozta át, még pedig, amint 'az előszó megmondja, lehetőleg konservativ módon, vagyis úgy, hogy Weiss munkáján nem sokat változtatott. Természetes, hogy a három első evangéliom fordítását megelőzi egy bevezetés, melyben a sytioptikus kérdés ismertetése és lényegileg a két forrás hypothezis értelmében való megoldása található. Azután szól még itt a szerző a három evangélium anyagának történetiségéről, nevezetesen Jézus életéről, szavairól s azok történeti voltáról, a róla való hagyomány átalakulásairól, módosulásáról, bővüléséről, rajzolja Jézus jellemét stb. Szóval itt röviden összefoglalva kapjuk a mostan legjobban elterjedett szabadelvű evangélíomi kritika eredményeit közérthető nyelven, érdekes előadásban.