Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Tarczay Andortól: A sziddimvölgyi csata
A sziddimvölgyi csata. 153 névhez juttatja, megáldja és segíteni fogja barátjait és üldözni fogja elleneit. (12, -.,.) Ki kell itt emelnünk azt, hogy Isten ezen hívása és Ígérete csak Ábrahámnak szól. Ábrahám tehát kivonult, de a szöveg (12. 4) röviden hozzáteszi „és Lót is elmene ővele." Ez már nem történt az Isten parancsára, hisz meghagyta Ábrahámnak, hogy rokonsága köréből menjen ki, de Ábrahám magával viszi Lotot is, fivére fiát, mert ingó vagyo-, nukat Lóttal együtt szerezték az eddigi házközösségben (12..-,). Az útirány nem volt megjelölve, arról sincs említés, hogy átkeltek az Eufrát folyón, (pedig Charran és Kanaán között az Eufrat folyik el) röviden csak az van konstatálva, hogy végezetre odajutának és hogy e földön az akkori úton ez nyolc napi járás volt. És Ábrahám Kánaánon át rnéne Sichern városáig és Mareh cserfa mezejéig (12,·,). Sichern város mint első állomás igen jól volt megválasztva, Kanaánnak középrészében feküdt,igen termékeny völgyben, a Hebal és Garizim hegyek között. Ez utóbbi 868 m. magasságú, jó kitekintést engedő magaslat. Onnan elláthattak keletre Gileadra, a nyugati tartományokra egészen a tengerig. Sichern lakosai pedig cheták voltak. (33,,, 2 0 34., 15,,, .,,.) Itt Sichern mellett az Úr másodszor jelent meg Ábrahámnak és szólt hozzá: Ezt a földet utódjainak akarom adni; Ábrahám tehát itt az „igéret földjén" az első oltárt épité az Urnák, ki neki megjelent. Ezek után felszedte Ábrahám sátorait és tovább ment és eljutott egy hegyhez, mely Bethel várostól keletre feküdt. Luz (vagyis Bethel) Kanaánnak igen jelentős városa volt, Ábrahám tehát itt, a hegy mellett voná fel sátorait. Igy vonula át Ábrahám Kanaán földjén, hol kananeusok laktak, Elam főhatósága alatt. Sehol sincs megírva, hogy ő mint vándor sémita törzsfő a kananeusok részéről ellentállást, bántódást szenvedett volna. Nem hisszük, hogy az akkori Kanaánban, főleg nagyobb városok közelében, úrtalan, szabad földek még lettek volna, sem azt, hogy Kanaán lakossága oly gyér lett volna, hogy az ily vándortörzs sátornépe és nyájai számára bárhol talált volna szabad megélhetést. Volt-e Ábrahám népe oly imponáló nagy és jól felfegyverzett, hogy nem mertek ellene fellépni, vagy oly jelentéktelen, hogy figyelembe sem vették a bevonulását? Vagy voltak-e neki ott már törzsrokonai? Ezen korban Kanaán népe előtt ily idegen sémiták megjelenése és sátorozása már nem megy meglepetésszámba. Most pedig egy törvény és egy főhatalom állott az őslakók és a beköltözött sémiták fölött. Ábrahám nem lehetett Kanaán első sémita látogatója, nem lehetett az első sémita nép, mely a „nagy vizén túl"-ról ide érkezett. Most már ismerjük a politikai, az ethnographiai és földrajzi helyzetet, ismerjük a szereplő személyeket, áttérhetünk tehát a hadjárat leírására. 10
