Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Tarczay Andortól: A sziddimvölgyi csata

148 Tarczay Andor. az, hanem eszeveszett futás egy eddig soha sem látott fegyverben álló, nagyszámú ellenség közeledése előtt. Az elamiták rendezett városokkal biró évezredes kultúrát kifejlesztett állam voltak, nemzeti kincsekkel, ősi tradíciókkal. Évezredek óta éltek Sumirország szomszédságában, Babyloniát tehát kifosztani semmi okuk nem volt; ha ezt kívánták, már régen megtehették volna. Az elamiták mindig józan népnek bizonyultak és sok veszteni valójuk is volt. Ilyen nép nem ereszkedik ily kalandos vállalkozásba, mely ép úgy Elam kifosztásával is végződhetett volna. Babylonia ugyan fel volt osztva részhatalmasságokra és ereje akkor lényegesen gyengítve volt, de azért Elam királya soha sem tervezett volna váratlan megrohanást a szomszéd államba saját elhatározásából. A sumirok fölényét nagyon respektálták és soha nem jöttek volna ily célból e földre. Most már tudjuk az okozati összefüggést, -az Elamiták egyszerűen kitolattak szeretett őshazájokból, isteneik, szentélyeik köréből. Midőn tehát kénytelenek voltak futni, az emiatt felzavart és eszeveszett babyloniai népek barátságtalan magatartása volt az, mely kihívta őket az ittmaradást az árja veszély idejére kierőszakolni, mert hogy ezek az árják ott nem maradnak, hogy ezek is csak elvonulnak családostól, marhástól, azt az elamiták igen jól sejtették. A rossz fogadás okozta tehát az elkeseredett védelmet, mely rombelássa! és annyi ember elpusztulásával járt. A menekülő elamiták élén akkor Kudar nanduchi király állott. Babelben Daniid ilani király uralkodott (2287 -2251).. Ur városában is király volt, amint azt az astrologiai mű fel is tételezi, lstar istennő képét Susába vitték, hol 1635 éven át maradt, mig 645 körül Assurbanipal király azt haza nem hozta. Nibur városból a Bel Mardak szobrát vitték el. Az elamiták tartózkodása sok szenvedést, pusztulást hozott a gazdag és sok évezred óta gondosan ápolt kulturországra. Mindez az akkori irodalomban igen élénk visszhangra talált. Mikor a 23-ik évszázad végére járt, Előázsia térképe már egészen máskép festett Az elami főkirálynak a régi Sumerország területén már egy secundo geniturája volt. A gu népek királya is köteles volt Elam főkirályának vezérlete alá bocsátani tulajdon seregét. És nemcsak a hatalmak maguk, de a népek is másként rendeződtek; a puni sémiták összeálltak a Földközi tenger mellékén és saját városokban laktak (Phoenicia) és onnan indultak ki világjáró hajóikon a népek kereskedelmi leigázására. Beljebb, Egyiptom és Kisázsia között a hegyekben és völgyekben, a Jordán hasadék mindkét oldalán az ősi kus óriások és az ősi alarod horiták mellé az él tképes városalapító amoriták telepedtek le, délre a nagy cheta η épektől, mely a Tigris és Eufrat forrásvidékétől nyugatra a trójai birodalomig, a Tigris völgye hosszában pedig délről északra áriák vándoroltak a messze nyugatra: a Brigek (friz), a Turuskák (etruszk) és meg sem álltak, mig Előázsia földjére el nem jöttek; ép igy a javana népek, magában az