Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"
A genfi „Réveil". 135 cáfolja az anabaptismust; az δ szemével nézi az urvacsorát; az ő meggyőződését vallja a fegyelem dolgában is: az Úr regnál. Egy ponton azonban Maian Caesar mégis csak lazított a Calvin rendszerén; pedig épen ez a pont volt az amelyre Calvin egész egyházi rendszerét építette; a nemzeti egyház fogalma. Máskülönben pedig az a tény, hogy elszakadása után rögtön egy más egyházat keresett, amelyhez csatlakozhassák, arra vall, hogy rá nézve másodrendű volt tulajdonképen mindenféle egyházi kérdés. S az is kiderül ebből a tényből, hogy ő az egyházat formális és történelmi intézménynek nézte: megértette tökéletesíthető voltát (perfectibilitas) és fejlődésének szükségét, és megértette, hogy a három százados elavult keretekben ma már többé nem lehet elhelyezkedni. És ez a tágkeblű egyházi felfogás mégsem volt képes megóvni a Maian egyházának individualista jellegét. Ámbár azt lehetett hinni, hogy ez, az egyházat keretnek és eszköznek tekintő felfogás hivatva van a jövő fejlődés útjának egyengetésére, mégis azt látjuk, hogy a Maian egyháza csakhamar hanyatlásnak indúl. Itt azonban az életképtelenségnek épen ellenkező oka van, mint a Bourg-de-Fournál. Ott az egyházból opus operatumot csináltak: a választottak közösségének tagjai már annálfogva részesei az üdvnek, mert tagjai az egyháznak; itt elismerték az egyház másodrendű jelentőségét. Azonban, inig ott az individualismust a dogmatikus szellem a maga ingatagságával ölte meg — itt a dogmatikai föltétlenség (absoluitas) akadályozta meg már eleve a kifejlődését. Ott a congregationalismus elve az anarchia felé ragadta az egyházat -— itt a Maian kizárólagos uralomra törő természete a kényuralom lehetőségeit nyitotta meg. Ott a szabad vizsgálódás elvét elnyomta az értelmetlen bibliáskodás; itt az elvakult calvinismus egyszerűen tagadta ez elv jogosult voltát. Hanem egyházi szempontból elvitázhatatlan erdemei is vannak Malannak. Ez érdemek gyakorlatiak s részben közösök a Bourg-de-Four-ral, mert magából a különválás tényéből folynak . Nyilvánvaló, hogy az evangélizdciónak fejlődnie kell ott, ahol az egyház egyéni hitvallókból toborozza a maga új tagjait. Ha a hivők közös hitét építő céllal ki kell fejezni: természetes, hogy az ének az istentiszteletben nagy jelentőségre tesz szert. Abból a tényből pedig, hogy az egyházat többé nem klérus kormányozza, önként következik a laikusok részvétele a közösség munkáiban. Mind e gyakorlati tevékenységek, mint az új egyházi elv folyományai, alapul fognak majd szolgálni a nemzeti egyház megújhodásában is. * A Société Evangélique-naV. két jellemző vonása volt: a dogmatikai orthodoxia és az egyházi közömbösség (indifferentismus). Tagjai kezdetben egyáltalán nem akartak különválni. Hogyha az evangéliumi igazságoknak a maguk szája-íze szerint való prédikálása elé nem gördít vala akadályokat a Compagnie ellenzése
