Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"

A genfi „Réveil". 115 théologie de l'Oratoire) ne prétend se Her á aucune des formes particuliéres de l'Eglise chrétienne. Constituée sur les bases les plus larges, eile tend la main á toutes les Églises." ') („Ezen intézmény — az Oratoire theologiai iskolájának alapításáról .van szó — nem akar a keresztyén egyház egy külön formájához sem csatlakozni. A legszélesebb alapokra állítva, minden egyháznak kezet nyújt.") — Quel que sóit le point de vue sous lequel on considére les circonstances actuelles de notre Eglise, il est universellement reconnu que la doctrine y a subi les plus notables changenients dans le cours et surtout vers le fin du dernier siécle, qui, de l'aveu de tout le monde, ne fut sans doute pas un siécle religieux. Nous ne voulons point prononcer ici sur les causes de ces changenients. Nous nous contentons de rappeler sans commentaires ce que l'histoire du temps Signale: Γοη abandonna des vérités longtemps vénéreés: l'on embrassa des doctrines nouvelles."'-) (Bármely szempontból vizsgáljuk egyházunk jelen körülményeit, általánosan el van ismerve, hogy a tan abban igen lényeges változásokat szenvedett az utóbbi század folyamán és különösen a végén, mely század, általános vélemény szerint, kétségtelenül nem volt vallásos század. Nem akarunk itt véleményt nyilvánítani e változások okairól. Megelégszünk azzal, hogy kommentár nélkül említjük, amit ez idő története mutat: a régóta tisztelt ..igazságokat elhagyták, új tanokat vettek fel.") — „L'École (sc. de théologie de l'Oratoire) professait sur l'état de l'homme, sur la gräce de Dieu, sur la nature du Sauveur, sur l'oeuvre qu'il a faite, et sur celle qu'it opére pour le salut de sori peuple, les doctrines que les Eglises protestantes proclament d'un commun accord dans leurs confessions de foi." ;) („Az Oratorium theologiai iskolája az ember állapotjáról, az Isten kegyelméről, a Megváltó természetéről, a munkáról, amelyet tett és a melyet lesz népének üdvéért, azokat a tanokat vallotta, melyeket a protestáns egyházak hitvallásaikban közös megegyezéssel tanítanak.") Végre az evangéliumi szabad egyház nyilatkozatainak egy jellemző részlete, mely mutatja, mennyire meg akarja tartani ez az egyház úgy a tan eddig kifejtett tisztaságát, mint az egyház eddig kifejtett confessionális elkülönülését (1. alább a III. részben!) — és mégsem akar sem exclusivnak, sem szüklátkörűnek látszani : 1) Lettre circulaire de la Société évangélique de Genéve aux Églises, aux universités et á tous les fidéles de la chrétienté protestante, 10. sept. 1831. (A genfi Société évangélique körlevele a prot. keresztyénség egyházaihoz, egyetemeihez és minden hívéhez.) Id. Maury, II. 365. p. 2) Communication, respectuese á Mm. les Syndics et Conseil d'État sur l'établissement d'une École de théologie evangélique, 10. sept. 1831. Id. Maury, II. 373. — Ne feledjük, hogy ebben a pillanatban Gaussen, Merle d'Aubigné és Galland még mint a nemzeti egyház papjai irták alá a kérvényt; s hogy épp ez lett legfőbb oka hivatalokból való letételüknek, ami a Compagnie szempontjából csak helyeselhető volt. ') Discours de Merle d'Aubigné tragant le Programme dogmatique de l'Ecole de l'Oratoire, 1832. — L. Maury, 11. 385.