Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"

96 Vásárhelyi József. XIX. századbeli Genf egyháztörténetéből.") Grenus jogi szempontból ves/i védelmébe a Réveilt, de kétes hírénél fogva, dacára állításai sokszor meglepő igazságának, szerepe nem helyezte kedvező világításba a separatiót. Mindezekre az „Église du Bourg-de-Four" az Apologiájá-ban adott feleletet. „Azzal vádolnak minket, hogy megtagadjuk az Istent és csupán Jézus Krisztusban hiszünk . . . hogy nyerészkedésből gyiilünk össze, kényszerítő eszközökkel vonzunk magunkhoz egynéhány embert. . . hogy víziókkal, álmokkal, jelenésekkel és más hasonlókkal foglalkozunk . . . Feleletünk: Jöjjetek és lássátok." 1 Az Apologia aztán részletesen előadja az első független egyház tanát és alkotmányát. Tény, hogy ez a „valami uj," mellyel a Réveilt jellemeztük, első ízben mint „valami dogmatikai" tűnik szemünkbe. A tan tisztasága foglalkoztatja leginkább. — A dogmatikai elem annál feltűnőbb, mert a Compagnie kezdetben csupán az egyházi oldalt hangsúlyozta és világnézetben különbségeket fegyelmi ügyképen kezelt. Á Compagnie a schismától félt, a „methodismus" előtte nagyobb veszély volt, mint az orthodoxus doktrína megtagadása; viszont a Réveil emberei a doktrína tisztaságát keresték, az egyház egysége legtöbbször másodlagos kérdés volt előttük s így — különösen az idegen beavatkozások nagy számát tekintve — sokszor antipatriotisztikus színben tűntek fel a genfi protestantizmus előtt, ahol a haza fogalma egybeesett a vallás fogalmával. Maury igen helyesen így látja ezt meg:

2 „Egy kettős kérdés vetődött fel: a dogmatikai és az egyházi kérdés; mindkét párt tárgyalta ugyan őket, de anélkül, hogy egyenlő fontosságot tulajdonított volna nekik; és amig a Compagnie az egyház kérdéséhez ragaszkodott és kevesett törődött a dogmatikával, — a Réveil hívei csak a tanra gondoltak, nem törődve a formákkal, a keresztyén élet külső szervezetével. Ebből származott egy félreértés, melynek következménye volt, hogy rosszul célzott ütések hibásan találtak és mindkét fél nyugodt lelkiismerettel magának tulajdoníthatta a győzelmet." A Réveil emez első egyháza, mely jóformán csak 1818-tól 1830-ig élt, igen fontos szerepet játszik a Réveil történeti méltatásánakkérdésében. Üldöztetve, harcban állva a nemzeti egyházzal, a közvéleménnyel, a többi disszidenssel, sőt sokszor saját magával, — az egyháznak a kálvinizmusban eddig ismeretlen formáját: az államtól való függetlenségét példázta. Individualizmust követelt akkor, midőn az egyházban az „atyák vallása" védelmeztetett. A hit által való megigazulást tanította a rationalista moralizálás korában. Confessionalis és dogmatikai alapra helyezkedett akkor, mikor az ilyen alapok hiábavalóságát bizonyították minden oldalról, mint amelyek ellenmondanak a protestantizmus szabad 1 Apologie de l'Eglise indépendante. L. Quers, i. m. p. 141. 2 Maurv i. m. I. p. 70.