Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Juhász Lászlótól: Az „Emberfia" az arám nyelv szempontjából

] 32 Juhász László. ségéből világosan kitűnik, hogy a görög alak az arám compositum alak szószerint is hü fordításából magyarázható meg. Mint a héber, ugy az arám is csak az „enás" szót determinálja s nem egyszersmind a „bar" szót is. (A pluraris alakra példa "Dan 2,38 és 5,21). Az enásá szó. determinatiója kiterjedhet aztán a „bar" szóra is, a mikor az érzelem ez: az ember. Van azonban arra is eset, s ezt bizonyítják a samiriai, ó syr targum s a talmud jeruschalm 2-ik századból eredő helyei, hogy az összefüggés szerint az „enásá" determinatiója nem terjed ki a „bar" szóra, amikor az értelem ez: egy ember. Sőt tovább menve a „bar" szó jelentősége teljesen is elvész s a nyelvkutatók vizsgálataik eredményeként azt a tényt állapítják meg, hogy a fiúság fogalma nem jut kifejezésre a „barenásá" arám szóban, mely tényt a bibliai arám is igazolja s Dan. 7, 13-t Kautsch is igy adja vissza az ó-szöv. biblia fordításában: „da kam einer, der einem Menschen glich, mit den Wolken des Himmels, heran. A fentiek alapján ugy vélem tehát, hogy a héber ben ádám s az arám barenásá közt ugy alakilag, mint fogalmilag meg van az analógia. Mit is jelentene a óutöc xoö ávíl'pw uou görög kifejezés szószerint fordítva? Az embernek a fia? kié? Józsefé, Máriáé? Amint a 2-ik századtól kezdve a görög és latin egyházi atyák értelmezték? Vagy épen Ádám fia? mert a szülők ősatyja a gyermeknek is ősatyja? Ázok az apokalypticus- eschatologicus praedicatumok, azok fönség nyilatkozatok (Mt. 10.,

3; 16.,

7-,

8; Mk 8

3

3 ; Lk 9.,„; Mt 25,

8, S

1; Lk. 21 8

Ö; 12 8; Mk. 2

1

0,27->

8) mutatják, hogy a magyarban is nehézkes „az embernek a fia" kifejezéssel kapcsolatban más gondolatkörre, más képzetekre utalnak, mint e kifejezés azoktól elszakítva, önmagában véve, Mária, vagy József fia értelemben, utalva Jézus emberi származására. Ugyanezt állithatjuk, ha e kifejezést Jézusszenvedés- nyilatkozatai megvilágításában vesszük figyelőre. Mk. 8

S

1; 9 9, s, ; 10

S3 s a parallelek.) De térjünk vissza a „berenás.á" jelentéséhez. Dalman azt állitja, hogy az „ember" kifejezésére a régibb zsidó — paläsztinai arám „enásá"-t használt. Ä keresztyén korszakban aztán az ó-test. költői kifejezésének utánzásául a kelet syr nyelvből vették át a „barenásá" kifejezést. Wellhausen s Lietzmann ugy vélekednek, hogy az arámban minden időben „barenása" szolgált „az ember" kifejezésére; mig Fiebig példákkal igazolja, hogv minden időben az „enásá" s „barenásá" egymás mellett váltakozva fordultak elő „az ember" kifejezésére. A bibliai arám ugy az „enás" (4

n; Dan. 3

1

0; 7*) „enásá" (Don. 2 4

3, 7

8, 4

2

2), mint „barenás" alakot feltünteti, valamint a plurilis „böné enásá" alakot is. (Dán. 2

S

Ö; 5

2

1). Ha azonban mindkét alak azt jelenti, hogy: (az) ember, vagy ha épen csakis „barenásá" alak fordul elő „az ember,,