Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Könyvismertetés - Dr. Wagner Lajostól: Háború és élet

Könyvismertetés. 71 magunkkal, azokat fogadja be és azokat dolgozza fel lelkünk. Ne feledjük, hogy a hallgatóság nem a beszélő önsokszorosítása: külön lelkek azok, külön világok. Szomjaznak, de egyénenkint másra szomjaznak. Leszámoljunk azzal is, hogy a lélek földi életében fizikai törvényeknek kényszerűi engedelmeskedni: nem tudja teljesen kiszakítani magát mozgási köréből, gondolatokat nem tud végig követni, hangulatokból kizökken, elevenebb, intenzivebb hatásokra eltér a szónok lelkétől s a megkapott, a szomjazott gondolaton elgondolkozik, azon tűnődik tovább s bezárja az ajtót: elég neki. Tehát? Beszéljünk röviden, úgy mint ami Mesterünk, Krisztus tanított s amint e szerzők igyekeznek. De markansabb színekkel mint ezek. E tekintetben e beszédek közül a Szűcs Gáboréi a legsikerültebbek. A Szimonidesz Lajoséi élénkség dolgában az előbbiek mögött állanak. Wolf Józseféi bizalmas meleg levegőjű beszédek sok egyéniességgel. A Kemény Lajos beszédei elmélkedő s nem deklamáló tónusuak; igaz és tanulságos gondolatai csak egy kissé több színt kívánnak. Élénkség, szín tekintetében Möhr Henrik többet ad, hosszabb lélegzetűek beszédei, mélyebbre szállók a gondolatai. Ezek az én kritikai megjegyzéseim, ez új hangú beszédekre. Céljuk megszívlelendő: beszéljünk közvetlenebbül, egyéniebben, aktuálisabban. Azt hiszem: e kötettel ezt akarják a törekvő, a saját fejükkel gondolkozó, tehát megbecsülésre méltó prédikátorok mondani. Hallgassuk meg őket. A háború előtt íródtak a beszédek, Ma — azt hiszem — az intencióik szerint beszélünk sokan e hazában. A háború megtanított a közvetlenségre, az aktuálisságra, a hallgatóinkhoz közelebbférközésre. Bellum est magister. Szatmár. Duszik Lajos. Háború és élet. Hat felolvasás, a melyek 1914. év november december havában tartattak a Koloszvári ref. teologiai akadémia dísztermében: VIII. 128 1. Ára 1 korona. Ezek a felolvasások Dr. Kenessey Béla ref. püspök kezdeményezésére tartattak. Céljuk: a szellemi élet nagy kérdéseit vizsgálni a háborúhoz való viszonylatukban s az' által reámutatni azokra a termékenyítő hatásokra, amelyek az igazságért vivott harcok nyomán fakadnak. A felolvasásokat Dr. Kenessey Béla püspök nyitotta meg „A háború és a vallás" című értekezésével. — Ki felelős ezért a háborúért? Erre a kérdésre szerző találó módon egyebek közt azt mondja, hogy ezért a háborúért felelős az egész nagy politika, mely csak hatalmi, érvényesülési és uralmi kérdéseket és törekvéseket jsmer a legkisebb községtől fel az angol parlamentig. A háború rémülete egy évvel ezelőtt fölzavarta hazánk, monarchiánk, Európa, sőt az egész világ népeit, s a rémület első pillanatában