Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Lapszemle - D. Dr. Daxer Györgytől: Neue kirchliche Zeitschrift

66 Lapszemle. Dunkmann természetesen elveti az erlangeni teologia felfogását s a maga részéről a Schleiermacher állásfoglalásához visszatérést s abból való kiindulást javasolja. De nem lehet állítani, hogy Dunkmann kritikája mindigigazságos és helyes volna. Frank álláspontjául pl. olyasvalamit cáfol, amit az nem képviselt. Azután saját felfogása megállapításában sem elég világos. Szóval Dunkmann a roppant termékeny s rém sokat író teologusokhoz tartozik, kiknek irásai épen ezért megérzik ezt értékükben. Ugyanezt kell itteni cikkéről is mondanunk. A 9. füzetben ír azután még Wohlenberg erlangeni tanár Jézus működése színteréről. Kinast nürnbergi lelkész hosszabb dolgozatot kezd a csoda kérdésére vonatkozó legújabb tárgyalásokról, mely csak a 12. füzetben ér véget. A szerző szól 1. az egyoldalú realistikus csoda felfogásokról 2. a kriticistikus felfogásról. Itt a legkülönfélébb csodaellenes álláspontok kerülnek szóba. A 10 füzetben aztán folytatólagosan szó van 3. tapasztalati s a kijelentés teologiája ismeretelméleti csodafelfogásáról, míg a 11. s 12. füzet a tisztán vallási tapasztalat s kijelentés teologiája felfogását a csodáról előadja. Ez a cikksorozat igen jól tajékoztat ezen kérdés ujabb tárgyalásai terén s a folyóirat igen értékes alkotó része. A 10. füzetben aztán Grützmacher erlangeni tanár is egy hosszabb s igen érdekes cikksorozatot kezd meg az ó- és az új- protestantismusról, mely szintén csak a 12. füzetben nyer befejezést. A 10. füzetben a probléma szellem- s theologia ' történeti fejlődését kutatja s kimutatja, hogy a 16—18 században, de még Schleiermacher sem igen ismeri még problémánkat. Az inkább az evolucionistikus világ- és történet felfogásban: Hegel, Schelling s Baur felfogásában gyökerezik. Azután kimutatja Grützinacher, hogy Kliefoth, Vilmár és Stahl is vártak egy új protestantismust, hogy azután a konfessionalis erlangeni theologia s különösen Frank felfogását i a reformációról is vázolja. A 11. füzet a közvetítő teologia s ; különösen Landerer, majd Schenkel, Strauss, Feuerbach Lagarde, ! Nietzsche s Hartmann, majd a tiszta történet tudomány s Ritschí ; meg iskolája felfogását vázolja, mig a 12 füzet Lang, H. Rothe, majd Dilthey s az egyházjogászok után Troeltsch állásfoglalását ismerteti aki problémánkat ami napjainkban megújította. — Még meg kell említenem, hogy a 10. füzet még Caspari breslaui tanár dolgozatát kezdi közölni Jeremiás prófétáról mint szónokról és önfigyelőről, a mely aztán a 11. füzetben véget ér. A • 12 füzet Kinast és Grützmacher cikksorozatának befejezésén kivül í még Caspari erlangeni tanár katechetikai cikkét hozza a hazáról j s a hazaszeretetről, mely Haucknak, lipcsei tanárnak 70. születésI napjára van ajánlva. [ Ugyanazon kiadónál, mint a fenti folyóirat, jelenik meg a ' „Theologie der Gegenwart"

1 című kritikai lap. Az 1915. évfoi lyamnak 3—6 füzete van előttünk. A 3 füzetben ismerteti GrützL 1 Die Theologie der Gegenwart. Leipzig. A Deichertsche Verlagsbuchhandlung Werner Scholl. Évi 6 füzet ára 3.50 Mk.