Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Payr Sándortól: Flaciánus lelkészek Magyarországban

34 Payr Sándor. indult egyházunk válságos helyzetére 1. A református püspök ezt a fláciánus lelkészt azért is támogatta, mivel ő is, mint a kál­vinisták, harcban állott a lutheránusokkal. De bár mily melegen írt is Beythe Volmár érdekében, kéré­sének az akkori viharos időkben nem lett sikere. Volmár már három év múlva 1595. Gergely napján márc. 12-én Batthyány birtokán mint szalonaki német lelkész fejezte be küzdelmes pálya­futását. A mi iskoláinkban tanult, de utóbb a reformátusokhoz áttért Kanizsai Pálfi János jegyezte fel nevét az egyház neveze­tesebb halottainak sorába 2. Így ez a frankok földén született, Tübingenben tanult, Rueberhez menekült, hányatott életű ember végre is magyar földön, Szalonakon talált pihenő helyet. 1583-ban az Eingang zum Strait című vitairathoz még ő irta az előszót, többet azután az osztrák történetírás nem tud róla. Irodalmi műveivel Andreae Jakabot támadta s Becher Lőrinc horni lelkészt és Hunnius Egyed marburgi tanárt feleletre késztette 3. Vasmegyében Kőszeg városának is volt egy fláciánus lelkésze, a grossglogaui születésű Hübner Simon, akit földesura, Grabner Simon 1580. Pottenbrunnból űzött el. A'lint itteni lelkész irta alá az Einfältiges Bedenken című fláciánus iratot. Később 1581. és 1582. Sommerein (St. Maréin) községben működött s mint som- mereini lelkész irta alá a Repetitiót. De itt sem volt maradása. Most azután hazánkban próbált szerencsét. 1584. jun. 10-én Kő­szeg városához folyamodott lelkészi állásért. Ide meg is hivták és 1586. ápr. 24-ig volt hivatalban. így hát innen is hamar ki­adták neki az utat. A kőszegi magyar lelkész, Báthay István ugyanis mint flaciánust jelentette fel őt a tanács előtt és e miatt kellett távoznia, mert a kőszegiek sem tűrték meg a fiaciánu­sokat 4. A stájerországi Schladmingból kiűzött HaslerJstvánnak azon­ban már Magyarországban sem volt maradása. Ő, amint láttuk, 1577. a sopronmegyei Nagyhöflányba menekült id. Kollonics Szig­frid oltalma alá. Ernő főherceg azonban itt sem tűrte meg. 1582-ben, midőn neve és tartózkodási helye a fláciánusok kiadott hitvallásából ismeretessé lett, Spillinger Farkas soproni esperes­plébánust, ezt a durva, elbizakodott papot küldte ki, hogy a höf­lányi fláciánus prédikátort űzze el és ültesse be helyébe Perger János plébánust. f 1 Beythe levelét közli Fabó A. Beythe István. 30. és 54. Eredíje Gamauf birtokában volt. - Quorundam celebrium patriae ministrorum evangelicoruni anni fatales in futuram memóriám, annotati. „M. Marcus Volmarius, pastor Germanicus ecc­lesiae Szalonakiensis. Anno 1595. in festő Gregorii". Pokoly, Egyháztört. Adattár 1910. IX. 93. 1. 3 Raupach, Presbyterologia 8. és 195. 1. 4 Kőszeg város jegyzőkönyvéből, Beyer Teofil főesperes úr szives köz­lése. Raupach, Presbyt. 65. 1. Raupach, Evang. Oesterreich. II. Forts. 95., 98., 129. és III. Forts. 19. 29. Wiedemann, Gesch. der Ref. im Lande unter der Enns II. 562.

Next

/
Thumbnails
Contents