Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Payr Sándortól: Flaciánus lelkészek Magyarországban
32 Payr Sándor. tetés még makacsabbá tette. Fláciánus tanát itt még eddig nem hallott szélsőségig fejtette ki és azt tanitá, hogy az ember, habár a Krisztusban való hitben hal is meg, azért egész természete és lényege szerint a halálban és a halál után is az eredendő bűn marad, még a törvény alatt áll és Istennek haragja van rajta az utolsó napig; Krisztus éppen azért jön el az utolsó napon, hogy a halottakban ezt a feltámadás és tökéletes újjászületés által eltörölje 1. Ezt a különös, téves, a szent Írással és a hitvallásí iratokkal merőben ellenkező tanát Magdeburgiiis először csak Eferdingben hirdette, de már az itteni lelkészek is ellene mondottak s Giller Ádám helybeli kollégája szóval és Írásban is támadta. A vita oly hevessé vált ismét, hogy Stahrenberg már akkor elűzte volna Magdeburgiust, ha Spangenberg, aki különben szintén elitélte ezt a tanát, közbe nem lépett volna az érdekében. Másutt azonban akadt néhány lelkész, aki még ezt a túlzó téves nézetet is magáévá tette. Ilyen volt Volmar Márkus, az elbocsátott michelhauseni és Häuser János a fehéregyházi lelkész. Hozzájuk pártolt utóbb Giller is. Eferdingische Vergleichung cimü ujabb hitvallásuk még a régi fláciánusok közt is visszatetszést szült. Szenvedélyesen támadták és gúnyolták legjobb barátjokat, Spangenberget is, mivel velük nem tartott, aki ezt szintén nem tűrhette szó nélkül, annyival kevésbbé, minthogy három eferdingi polgár is tőle kérte, hogy igazítsa el őket ebben a zűrzavarban. Volmár, Udenius és Magdeburgius 1583. most egyenesen Spangenberg ellen adtak ki egy Eingang zum Streit cimü iratot. Vége, hossza nein volt ismét a polémiának. Így hasonlottak meg magok a fláciánusok is egymás között 2. Eferdingből, hol a híveknek nyugalmát is a legnagyobb mértékben feldúlták, távozniok kellett. A buzgó Stahrenberg Rüdiger is inegsokalta civakodásaikat és az 1582. év végén felmondott nekik. Ö maga közben elhalt és fivére Stahrenberg Gunacker adott ki rajtuk az 1583. év elején. Hogy hova menekültek, azt már nem lehet kikutatni. Magának a nyugtalan és fáradhatatlan Magdeburgiusnak élete vége is homályban vész el. 1583 után már nem találkozunk vele. Elüzetésekor még csak 58 éves volt. Lehet, hogy hazánkban valamelyik hadvezér a táborban, vagy valamelyik német gyülekezetben a földesúr adott neki menedékhelyet. Társai közül legalább többen jöttek át Magyarországba. A sok belső szenvedélyes hitvita csak megkönnyítette a pápisták győzelmét. Scherer György bécsi jezsuita a protestánsok meghasonlását és gyűlölködését sokszor felhasználta ellenük fegyverül. Egyik művében névszerint és említi a főflaciánusokat. „Magdeburgi Joakim, Barbatus Fülöp, Häuser János, Volmar Márkus, Giller Ádám és efféle síri próféták (Grab-Propheten) — mondja 1 U. o. 50. 1. 2 Raupach III. Forts. 48. 1.
