Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Könyvismertetés - Dr. Szelényi Ödöntől: Szemle az újabb magyar pedagógiai irodalom terén
Könyvismertetés. 287 sokkal csekélyebb, hiszen nem tud megfelelő agysejteket, érző szivet, jó tüdőt, érzékeny idegrendszert, jól fungáló májat, belet gyomrot adni . . ." Nyilvánvaló, hogy Sz. elmélete kissé egyoldalú, definíciói ellen is lehetne szót emelni, (pl. az akaraté ellen), de oly széleskörű tudással és világos eszmemenetben adja elő nézeteit, hogy mindvégig figyelemmel olvassuk. Minden sorából pedig a tapasztalt, munkája nehézségeit jól ismerő és még sem csüggedő, nemes, megállapodott világnézettel biró pedagógus szól hozzánk. Hogy ép e napokban a nevelés korlátaira, az öröklés határaira figyelmeztet — sajnosan — oly időszerú, mikor a háború rémes jelenetei sokszor az ősembert juttatják eszünkbe. De Sz. azért nem esik sötét pesszimizmusba, hanem biztos arról, hogy mégis mindig lesznek hősök, akik az emberjavítás sisyphusi munkájára vállalkoznak. — Imre Sándor neve e folyóirat olvasói előtt is jó ismerős. Ezúttal három rövid felolvasását tesszük szóvá. (A magyar nevelés feladatai és a református iskolák. Debrecen, 1914. A köznevelés belső egysége és a nemzeti egység. Budapest, 1915. A háború és a pedagógia, u. ott.) Mind a hármon mint vörös fonál végighúzódik a szerzőnek nagyarányú működését irányító alapeszme: a nemzeti jövő gondolata. Ennek biztosítása céljából — szerint — a nevelés minden tényezőjének át kell éreznie a maga külön feladatának az egészszel való kapcsolatát és egyetemes értékét, vagyis létre kell jönnie a belső egységnek. „A nemzetnevelés eszméje egységesnek kívánja a művelődési politikát és az iskolai nevelés aprólékos munkáját" Ebbe a keretbe kell beilleszteni a ref. iskolák munkáját is. „A ref. iskolának különleges feladata nincs, mert az övé az egyetemes nevelési feladat." — Ebben az egyben nem követhetjük teljesen a kiváló írót. Mert vagy van a ref. és így a prot. iskolának különleges hivatása, az egyetemes nevelési feladat munkálása közben, vagy — nincs is létjogosultsága. Más alternativát mi nem látunk. Lehet azonban, hogy szerzőnk csak a rendelkezésére állott idő rövidsége miatt nem adta meg a feleletet erre a súlyos problémára. Utolsó cikkében eszmegazdag fejtegetésben ismerteti a nevelési tennivalókat a háború folyamán. — Terjedelmes, szép könyvvel ajándékozta meg pedagógiai irodalmunkat Molnár Oszkár. (Szociális pedagógiai intézmények. Kolozsvár 1915. 220 lap, ára 4 K.j — A szociális pedagógián ma mást is értünk ugyan, mint a szerző, de ő nem e fogalom elméleti oldalával foglalkozik, hanem az ide sorozható intézményeket ismerteti és teszi ezt oly széles olvasottsággal, pedagógiai érzékkel és alapos hozzáértéssel, hogy a legnagyobb elismeréssel kell neki adóznunk e gazdag tárgykörről való minden irányú tájékoztatásáért. A pedagógia jelen állása és a szociálispedagógia meghatározásai után ismerteti a népjóléti, népvédelmi és népművelési intézményeket. Az egyes fejezetek során a patronázs intézmény ép úgy megyilágításra talál, mint a gyenge gyermekek számára létesült szanatoriuinszerű intézmények (gyógypedagógiai intézmények, erdei iskola) és a szabadoktatás minden 19*
