Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Dr. Szelényi Ödöntől: A magyar ev. tanárképzés múltjából

I A magyar ev. tanárképzés múltjából. 273 volt tehát az ev. tanárképzés a reformációtól kezdve a középiskolai törvény életbeléptetéséig? — Valljuk rneg, hogy sem az elméleti, sem a gyakorlati kiképzés tekintetében nem szabad túlnagy követelésekkel fellépnünk. Annyit már tudunk, hogy jó sokáig a lelkészek és tanárok (tanítók) képzése és képesítése teljesen egyforma volt a protestánsoknál, annak is kellett lennie, hiszen a szószékhez való út az iskola katedráján át vezetett. A megválasztott és működő tanár pedig gyakran lelkészi funkciókat végzett és köztük idővel igen sokan felcserélték bizonytalan jövedelmű tanári állomásukat a rendesen jobban dotált lelkészséggel. A lelkész ugyanis különösen faluhelyen javadalma egyik részét természeti szolgáltatásokban kapta, ezeknek pedig az a jó oldaluk van, hogy mindig a pénz értékével emelkednek és sülyednek, de teljesen soha el nem értéktelenednek. Részben ez az oka a mult sok tanárváltozásának. A lelkészképzés pedig hosszú ideig nem volt valami széleskörű és inkább elméleti téren mozgott. A tanulmányozás útja-módja rendesen az volt, hogy a tudományos pályára lépő ifjak elvégezték a latin iskola (gimnázium) valamennyi osztályát. Ez rendesen 5 osztályból, 10 évfolyamból állt, és a legfelsőbb osztályokban már teologiai, filozófiai és jogtani előadásokat is hallgattak. Amit pedig e hazai intézetek meg nem adhattak, azt megadta a külföld. Azért jártak ki az ev. ifjak nagy számmal, kivált a németországi egyetemekre, hol 1—2—3 esztendőt is töltöttek. Természetes, hogy erről sem szabad túlsókat képzelni. A szorgalmas diák ugyancsak felhasználta az itt neki jutott időt, de volt akárhány, aki a könnyebbik végét fogta a dolognak és nem nagyon törte magát a tudománnyal. Általában azonban jó hirük volt a magyarországi ev. ifjaknak. Ezt bizonyítja az a számos, a külföldi egyetemeken részökre tett alapítvány és az is, hogy ők a németországi ifjakkal azonos kedvezményekben részesültek. Hogy aztán a szorgalmas és tehetséges tanulók külföldi iskolalátogatása az ev. tanügyre, sőt a nemzeti művelődésre mily jótékony hatással volt, arra nézve alig térnek el a nézetek. Ezért nemcsak a protestánsokra, hanem az egész magyar közművelődésre is nagy csapás volt, mikor az uralkodók a XVIII. század utolsó 2 évtizedétől kezdve a küldföldre menetelt mindinkább megszorítják, megnehezítik, végre pedig egészen eltiltják. Az evangélikusok most itthon voltak kénytelenek leendő lelkészeik képzését befejezni, tették pedig azáltal, hogy a gimnázium legfelsőbb osztályát az ú. n. priinát teologiai tanfolyammá alakították át. Ebből állottak elő organikus fejlődéssel az azóta is fennálló ev. teologiai akadémiák. De ez mind elméleti képzés volt, melynél csak annyiban voltak tekintettel az iskola igényeire, hogy a főiskolai jellegű tanfolyamon némely helyen neveléstant is előadtak, de a gyakorlati kiképzés hiányát azért sokan észrevették. A leendő tanár ugyanis külföldről hazatérve csak annyiban készült életpályájára, hogy 1—2 évre nevelőül ment egy-egy nemesi vagy főnemesi házhoz. Ez ugyan éppenséggel nem volt megvetendő