Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Könyvismertetés - Dr. Szelényi Ödöntől: Kozáry Gyula, Pascal - Dr. Szelényi Ödöntől: Tavaszy Sándor, Az ismeretelmélet és a megismerés pszichológiája

217 Könyvismertetés. Kozári Gyula; Pascal. (Tanulmányok). Budapest, 1914. Ára 8 korona. Érdekes dolog volna annak a kutatása, hogy Pascal filozófiai egyéniségének mely vonásai azok, melyek a gondolkodók oly nagy részét magukhoz vonzzák. Íme, nálunk is, még sok nagyobb gondolkodónak alig akadt méltatója, Pascaltól pedig 4 éven belül 3 számottevő munka jeient meg: Medveczky-é 1910-ben, Nagy József-é 1912-ben, a legutolsó és legterjedelmesebb pedig 1914-ben a francia tudományos és szépirodalomban nagy jártassággal biró Kozári Gy. tollából. Öt Pascal „életszensége" ragadta meg első sorban. A hitromantika, a pragmatizmus szentje, • az érzelmek lógikájának, a vallásosság pátoszának költő teológusát látja benne. 22. fejezetben foglalkozik e nagy keresővel, ezek közül kimagaslanak a Pascal kora, a megtérés, vallásos életének fejlődése, a ,.Pensées" tervezete, forrásai, tartalma, filozófiájának jellemzése, erkölcstana, Pascal és Széchenyi vallásossága. Kozári nagy utánjárással készített és eredeti forrástanulmányon alapuló művével jelentékenyen előbbre vitte nálunk a Pascal kutatást. Kár, hogy jeles irói kvalitásai mellett az a hibája van, hogy az anyagot sokszor inkább csak közli, mint feldolgozza és hogy gyakran elejti a fonalat, máskor meg ismétli magát. A jelzett tulajdonság a mű hatását ugyan némileg gyengíti, de aki türelmesen végigtanulmányozza, bizonyára gazdag okulással fogja letenni a vaskos könyvet. Dr. Szelényi Ödön. Tavaszy Sándor: Az ismeretelmélet és a megismerés pszichológiája. (Transcendentálzfilozófiai tanulmány.) Kolozsvár, 1914. Ára 4 korona. Kapható Stein J. könyvkereskedésében. Szerzőnk dolgozata célját világosan megjelöli, midőn kijelenti, hogy a transcendentális ismeretelméletet a szubjectiv öntudatra és annak tényeire építi, de hisz egyáltalános-tudományos Én-ben, mint ideál-öntudatban s a szubjektív öntudatot ehhez többé-kevésbbé közelebb vagy távolabb látja. Mivel pedig a megismerésnek objektivitását vallja, tehát a megismerés feltétlen szubjektivitását meg nem engedi, álláspontját objektiv idealizmusnak minősíti, és ez álláspontról az ismeretelmélet feladatát a tudományos öntudat konstrukciójában, a megismerés pszichológiájának a feladatát pedig az empirikus Én induktív analiziséban keresi. Szerző főfogalma tehát a tudományos öntudat, ennek világos meghatározásától függ a dolgozat teljes sikere. Sajnálattal jelentjük ki, hogy e tekintetben igen képzett szerzőnk nem elégíthetett ki. Mint az ismeretelméleti idealizmusnál annak régebbi koraiban és napjainkban is igen gyakran látjuk az autonom ész itt mintegy törvényeket ir elő a világtörténés számára és erőszakot követ el a tényeken a maga puszta, ontológiai érvény nélkül szűkölködő abstrakcióival. Csakis ilyennek tekinthetjük Tavaszy „ideal-öntudatát" is, ő is óvakodni látszik az utolsó lépés megtételétől, mely azt a fogalmat nem formális határfogalomj