Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)

190 Zoványi Jenő. a Németországban tervezett interimre hivatkozik, vagyis abban a reményben hozta az országgyűlés, hogy egy mindkét részt kielégítő megoldás fölöslegessé tesz minden további reform-munkát az egyik részről és bármely ez elleni eljárást a másik részről. Ellenben az interimbe vetett várakozások meghiúsultát tükrözte vissza, de ugyanakkor az erdélyi reformáció hatalmas előnyomulását és népszerűségét is igazolta az 1550 juniusában szintén Tordán tartott orssággyülésnek az a végzése, mely mindenkinek a vallásában való megmaradást és a másoké irányban való türelmességet rendelte el

1. Ezzel ki volt mondva a lutherismusnak nemcsak a szabadsága, hanem a papismusszal való egyenjogúsága is, de természetesen ekkor még csak az egységesnek tekintett egyház kebelében. Az áttérés tilalma pedig egyenesen védekezése volt már a régi iránynak a végökre nem jutó elpártolások folyamata ellen. Ennek meggátlására György barát is hiába erőlködött némely, Erdélyre nézve elszigetelten maradt intézkedéseivel. A szászok egységes állásfoglalásával szemben nem volt tanácsos fellépnie, a magyarok ellenében inkább tehetett egyetmást, de velők sem éreztethette az állami hatalomnak teljes erejét, melyet nagyon csínján és óvatosan lehetett alkalmaznia a rémítő sok nehézség között, amivel országkormányzói tisztében napról-napra küzdenie kellett. Azok a szórványosan elkövetett erőszakoskodásai, hogy a kolozsváriakra a biblia magyarra fordításának már csak az előmunkálataiért is jelentékeny összegű pénzbírságot rótt

2, hogy meggondolatlan és tapintatlan cselekvényökért a Barcsaytestvéreket az országgyűléssel perbe fogatta, — hogy az 1547-ben elhunyt protestáns Batthyány Orbán holttestét kivétette sírjából és trágyában ásatta el, — hogy a nagybányaiakra vallási és politikai okokból egyiránt súlyos büntetést szabott, és az a körülmény, hogy valószínűleg ezeken kívül is tett egyetmást alkalom-adtával

3: mind nem állhatták útját a reformáció terjedésének. Inkább azon a vidéken juthatott némi sikerhez, ahol főpapi tiszte is indokolta az üldözés eszközeinek igénybe vételét, tehát a nagyváradi püspökség területén. Ide épen az „eretnekség" hirdetőire való tekintettel két segédpüspök engedélyezése végett tétetett lépéseket káptalanával a pápánál már 1544-ben, de csak 1547-re sikerűit megnyernie kérelmök teljesítését

4. Ugyanitt, még pedig épen a székhelyén 1544. julius 20-án hitvitát rendeztetett a katholikusok és protestánsok között, talán a megelőző évi 1 Pokoly: i. m. 72-3. 1. 2 Pokoly: i. m. I. 67. 1. 3 K. E. E. V. 615—6. 1. Stockei e Melanchtonhoz intézett levelében többek közt ezt irja: „Nem csökkenek az Isten egyházának veszedelmei, hanem növekednek, amint megláthatod ebből a mellékelt levélből, melyet a kolozsi lelkész irt Erdélyből". 4 K. E. E. IV. 355—6. 1.