Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
A Protestantismus továbbterjedése és egyházi különválása. 189 a végleges elpártolásuk idejét, esetleg amannak valamivel előbbre, esetleg az utóbbinak valamivel későbbre. Aztán Csáky Mihály, aki 1545 végén még vikariusa<-volt a püspökségnek 1, ugyancsak ebben az időben hagyta oda ez állását 2, bizonyosan a katholicismusszal való szakítása miatt, és Kolozsvári Péter, nemkülönben odavaló kanonok, egyszersmind törpényi plébános 1547 elején nyilatkoztatta ki a besztercei káptalan (-esperesség) egész papságával egyetemben, hogy az egyházi szertartásokba becsúszott visszaéléseket a kezdetbeli egyház eljárásához képest elhagyták és az ekként módosított szertartásokhoz mindaddig ragaszkodnak, mig akár egy egyetemes, akár valami szűkebbkörü zsinat másképen nem intézkedik 3. Ugyanez a Kolozsvári 1550-ben Nagydemeteren működött a már régóta lutheránus Pomarius Keresztély plébános utódjaként 4. Egyesek buzgólkodása utat tört a reformációnak a görög keleti vallásúak közé is. A nagyszámú oláhság részére már 1544-ben lefordították és kiadták Nagyszebenben a Luther kátéját r i, melyet az oláh papok közöl sokan nagy örömmel és megbecsülésével fogadtak 6. Néhány évvel később, 1550-ben aztán Wagner Bálint a csekélyebbszámu görögök nyelvén is nyomatott Brassóban kis kátét 7, mely szintén megtehette a maga hatását, habár erről nincsenek is tényleges adataink. Mindezek szerint a reformáció, mely lassanként egész Erdélyt elárasztással fenyegette, eléggé közel volt ebbeli állapotához már akkor is, mikor az 1545. évi áprilisban tartott tordai országgyűlésen szóba került a vallás ügye. Ennek, közelebbről pedig a képnek és a böjtnek a kérdése felől heves viták folytak a királyné és kis fia jelenlétében, végre egy általánosságban szóló végzésben egyeztek meg, amely eltiltotta jövőre az újításokat, különösen a városokon kívül, s elrendelte, hogy a szerzeteseket és más egyházi férfiakat senki se háborgassa kötelességeik teljesítésében 8. Nem ment tovább ennél a lanyha és laza tilalomnál az 1548 májusában tartott országgyűlés sem, mely ismét csak az újítások tiltására szorítkozott, és ennek érdekében mindössze annyit mondott még ki, hogy a hitszónokoknak hivatali helyökről máshova nem szabad elmeniök prédikálni". Ez a végzés 1 K. E. E. IV. 447. 1. 2 Dávid Ferenc 1550-ben már Medgyesi Ferenchez ir verset, mint gyulafehérvári vikáriushoz. 3 K. E. E. IV. IV. 530—1. 1. 4 K. E. E. V. 338. 1. 5 Régi Magyar Könyvtár II. k. 35. sz. f i K. E. E. IV.-522. 1. 7 Régi Magyar Könyvtár II. k. 45. sz. Haner szerint már 1544-ben is jelent meg egy görög káté, valószínű azonban, hogy összetéveszti az oláhnyelvüvel. 8 Zsilinszky: A Magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai. I. 31. 1. — Pokoly: i. m. I. 68. 1. 9 Zsilinszky: i. m. I. 34. 1. — Pokoly: i. m. I. 71—2. 1.
