Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
178 Zoványi Jenő. elő a misekánon és „némely babonás, taglejtések" mellőzésével s a gyülekezeti nyelv jogainak többirányú érvényesítésével, inig „De reliquis ceremoniis" szólva, eltörli az urvacsoraosztás alkalmán kívüli, vagyis urvacsorázók nem létében is szolgáltatott misét és helyette másforma, de még mindig elég cifra istentiszteleteket ir elő, meglehetősen általánosságban maradva a részletek megállapításánál, melyekből legérdekesebb az „evangeliomok és epistolák" közül kijelölt perikopák helyett egy-egy teljes újszövetségi rész felvétele. Egyszersmind pedig a hajnali templomozást a káptalanbeli községek specialis viszonyainál fogva a reggeli időnek későbbi szakára teszi át 1. „De cura aegrotorum" cím alatt a betegek urvacsoráztatásának módját szabja meg, elvetvén némely pápás-szerü külsőséget és felfogást. A „De absolutione" « című szakaszban a fülbegyónást határozottan elvetve, a fő súlyt a bűnösök lelkiismeretének felvilágosítására és megnyugtatására helyezi, mig e „De excommunicatione" címűben a kulcshatalommal való papi visszaélések ellenében eltiltja, hogy polgári büntetéseket is szabjanak ki az egyházak, s ugyanakkor a gyülekezetek jogkörébe utalja a kiközösítést, de vigyázatra int ennek gyakorlásában. A „De vocatione" címmel ellátott szakaszban egy csomó papi visszaélés ellen sorol fel tilalmakat, mig a „De officiis ministrorum" címűben a lelkészeknek vasárnapi és hétköznapi (naponta kétszeri) istentiszteleteken, valamint az ifjak időkénti katechizálásán való kötelességeit sorolja elő, megemlékezvén a helyettesítés kérdéséről is, különben pedig kijelenti közben, hogy a hallgatók csekély száma nem lehet mentsége a templomozás elmulasztásának. A „De scholis", „De pauperibus", „De pupillis" címeket viselő szakaszok az illető címben említettek gondozásának a polgári községgel közös terheiről és teendőiről rendelkeznek, egyfelől melegséggel, másfelől bölcseséggel. Az iskolák ügyéről 2 szólva egy könyvtár alapításáról is hirt ad, mig a szegények érdekében helyesnek tartaná, ha a „haszontalan fraternitasok és helytelen célú alapítványok jövedelmeit, valamint némely végrendeletek ostoba hagyatékait és az üres kolostorok némely birtokait" az ők fentartásukra fordítanák. A „De libertate Christiana" c. utolsó szakaszban a keresztyéni szabadság elvéből kiindulva, a papnőtlenséggel, az ünnepekkel, a böjttel szemben elfoglalt álláspontjokra vet világot, majd végül a szétszórtan már addig is elő-előforduló katholikus-ellenes megjegyzések betetőzéséül egy meglehetősen éles támadást intéz a visszaélésekhez ragaszkodók ellen. Nemlegesen kitűnik a munkálatából az is, hogy' csak két szentséget ismer el Honterus, és .ki hallgatólagosan az is, hogy jó sok katholikus szertartást és fogalmat elhagyott. 1 Nehogy a hívekkel együtt a sötétség leple alatt belopózhassék az ellenség a bástyákkal és kőfalakkal övezett cinterembe. 2 Erre nézve külön szabályzatott is készített Honterus még abban az évben „Constitutio scholae coronensis" c. a.