Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Dr. Szlávik Mátyástól: A két lélekről
A két lélekről. 173 közöket. így fordult el utálattal a tengeralattjárók hadviselésétől is, de nem érez lelkiismereti furdalást a német nemzet bekerítő kiéheztetése miatt. Dr. Maguire Miller, az ismert nevű hadi író a Times hasábjain 1900. junius 2-án a következőket írja a hadviselésről: A helyes stratégia az, ha úgy verjük meg az ellenséget, hogy a csapások súlya alatt maga a szenvedő lakosság kényszerítse a maga diplomatáit a béke kieszközlésére. A lakosoknak — úgy mond — csak a szemöket kell meghagyni, hogy azokkal lássák és megsirassák a szenvedett csapásokat s az okozott anyagi veszteségeket. Az a barbár katonai író tehát hite szerint állítólag a béke érdekében morálisan cselekszik akkor, ha saját nemzete érdekében, a bár kegyetlenül kieszelt eszközök alkalmazásával — megrövidíti a háborút. Ez az író gonoszat cselekszik és mégis dicsekszik morális cselekedetével. Hát ez is tiszta Cant. A német hajók elrablá;át Portugáliában s a „Baralong" ismeretes felháborító esetét a német léghajósok elpusztulásában — még egy püspök is — Angliában okos és bátor cselekedetnek minősítették. E katonai írónak tanácsa értelmében jártak el tehát az angolok annak idején a búrokkal, s a mostani világháborúban a német családok, nők, gyermekek és aggastyánokkal szemben, hogy a béke kieszközlésére kényszerítsék őket az élelmi szerek megvonásával. Ez a Cant olyannyira össze van nőve az angol néplélekkel, hogy nemcsak a közélet terén nyilvánul, s ott azonnal észrevehető, hanem a magán s gazdasági életben is. E tekintetben felette érdekesek és tanulságosak Angliának a németek bekerítését célzó konferenciái, amelyekből Anglia önző gazdasági háborúja Németországgal szemben kétségtelenül kitűnik. A maga szövetségeinek bosszúvágyát nem azért szítja, hogy ártson vele Németországnak, hanem, hogy azzal a jövőre saját anyagi hasznát és előnyét biztosítsa magának. Kezdik is azt már belátni az olaszok, s az oroszok egyaránt, kik meg sem élhetnének Németország nélkül. Egyenesen nélkülözhetetlennek akarja magát föltüntetni szövetségesei előtt. Azért szidalmazza „barbár világháborítónak" a német császárt. A békének legújabban az amerikai Wilson részéről is — ilyes önző célbői és nemtelen morális eszközökkel való elkészítése, — ím' ez az igazi Cant Angliában! —- Ez alapon kegyessége is kegyetlen, amely Isten irgalmát a maga számára kisajátítja, továbbá büszke, mely az ószöv. kiválasztottság tévelygő tudatával legyezi, a maga hiúságát, s végül farizeusi, a mely gyilkosan szánakozó mosolygással tud végig nézni a szegény becsületes publikánuson. Szóval Cant-je a vallás terére is kihatott. Szomorú e tapasztalat, a két, sőt többszívűségnek — és színűségnek ez a rideg valója. Pedig annak nem így kellene lennie. Nem volna szabad, hogy mint embereknek s főleg mint keresztyéneknek, egyéneknek és nemzeteknek két, sőt több lelkünk legyen. Egy keresztyén ember nem lehet skeptikus kétekedő, mert az „minden útjában állhatatlan".
