Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratus-tól Lactantiusig

Az antihellenistikus apologia az őskeresztyén egyházban. 163 azért választott ilyen egyszerű, tanulatlan embereket tanítványaiul, hogy senki se mondhassa: elbeszéléseiket maguk költötték (III. 7, 1). Sokkal valószínűbb, hogy Jézus és a keresztyénség ellen kifejezett gyűlöletből felhozott érvek a gonoszindulatu találmányok, s ezzel szemben azon emberek irása érdemel hitelt, kik őszinteségüket Jézus iránt való hűségüket mind halálig megmutatták (II. 2, 3). Celsus szerint sem Isten, sem akit Istenfiának mondanak, nem jött a földre (V. 1, 1). Jézus semmiképen sem tekinthető Istenfiának. Az sem felel meg a valóságnak, hogy szűznek a fia lett volna. Anyja egy nyomorult asszony volt, akire a házasságtörést rábizonyították (1. 8, 1). Neki magának nagy szegénysége miatt Egyptomba kellett vándorolnia, ahol szolgaként elszegődött... Itt tanult el néhány bűvész fogást, amelyeket olyan nagyra tartott, hogy vissza jövetele után Istenfiának mondta magát (I. 8, 1). De csak szegény és bűnös embereket tudott félrevezetni (I. 13, 1); teljes tisztelői azonban ezek sem voltak (II. 7, 1). Saját magát sem tudta a bűnöktől távol tartani (II. 1, 5) és így nem tekinthető olyan embernek, akiben vétek nem találtatott (II. 7, 4). Nagyon sokszor és hamar mondta hallgatóinak: jaj néktek — amiből kiviláglik hogy nem tudta meggyőzni az embereket, s ezért nemcsak hogy Istenfiának nem tarthatjuk, de még csak jóravaló embernek sem (II. 11. 3). Semmit sem hajtott végre abból, amit megígért, és miután bűnösnek találták, gyáva módon elrejtette magát, mig végre is egyik tanítványa árulta el (II. 2, 2). Vájjon miért nem tekintenek a keresztyének minden halálraítéltet Istenfiának? — Miért hisznek benne? Mert állítólag a prófétáknak rá vonatkozó jövendölései beteljesedtek. Ámde azok a próféciák olyan homályosak és érthetetlenek, és amellett olyan általános természetűek, hogy bárki is magára vonatkoztathatná azokat (I. 11, 2; II. 5, 3). Miért hisznek benne? Mert állítólag csodákat hajtott végre. Ámde tettei nem csodák, hanem közönséges varázslatok voltak, amilyeneket a bűvészek néhány fillért bármelyik utcasarkon bemutatnak anélkül, hogy azért Isten fiainak tekintenék őket (I. 13, 7). Ő maga mondta, hogy mások is fognak olyan csodákat végrehajtani, mint ő, és mégis csalók lesznek, akiknek ne higyjenek az ő hivei. Ámde miért ítéljük el ezeket, s higyjünk Jézusnak, amikor tetteik egyformák. Jézus ilyen nyilatkozatokkal önmaga ellen tett bizonyságot; amennyiben saját tetteit másoknál elitéli, magát is elitéli (II. 8, 15). Miért hisznek benne? Mert állítólag halálát előre megjövendölte. Ámde aki csak egy kicsit szemérmetlen, az ugyanolyan joggal egy rablóról, sőt gyilkosról is állíthatná ezt, aki gonosztetei 'következtetében a hóhér kezei közt halt meg, mondván: ez nem volt rabló, nem volt gyilkos, hanem egy Isten, mert cinkostársainak előre megmondta, hogy ő ilyen módon fog meghalni (II, 8, 6). És végül miért hisznek benne? Mert állítólag feltámadott. Lehet hogy Jézus mondta ezt, de vájjon nem mond-