Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apológia az őskeresztyén egyházban Quadratus-tól Lactantiusig

Az antihellenistikus apologia az őskeresztyén egyházban. 159 Az emberiség Istenről elszakadva, lejtőre jutott, s teremtett dolgokat tartott Istennek. Kezdetben csillagokat imád, amelyeket szabályos golyó futások miatt tart Isteneknek, majd földi terményeket, azután a bossuzállást, a véletlent, (balsorsot); a filozófusok a lélek különböző érzéseit (félelem, szeretet, öröm, reménység), mások már személyesítve imádják ezeket, s így jutnak végül az ember istenítéséhez (Protr. c. 2). Ily módon távolodott el az ember az igaz Isten tiszteletétől. A felvilágosult pogányok maguk nevetnek a köznép balgaságán s gúnyolódva raknak a fából való isten szobrokkal tüzet, mondván hogy itt az idő arra, hogy pl. Hercules végrehajtsa tizenharmadik hőstettét (ib.). Ha szép is a pharoszi kő (márvány), még nem Poseidon, ha szép is az elefántcsont, még nem Olympios (4). Az oktalan állatok okosabbak az ilyen bálványimádóknál, mert nem félnek az élettelen bálványszobroktól (ib.). A pogányok isten kultusza, az erkölcstelenség theológiája (4). Jaj hát az istenteleneknek, akik az eget színpaddá változtatták és olyan rettenetességeket követnek el, hogy jobb róluk nem beszélni; jaj nékik annyival inkább, mert sokan tudják közülük, hogy bünt követnek el és még sem térnek meg! (4.) Már szemeikkel és füleikkel is paráználkodnak és csak azért követik a bálványokat, mert úgy nyugodtan folytathatják erkölcstelenségeiket, s csak azért fordulnak el az igaz Istentől, mert az megtiltja a tudatos vétkezést (ib). S ezáltal olyan béklyókat vernek magukra, amelyek minden nemes és igaz. törekvésben gátolják őket, úgy hogy a gondolkodni nem tudó állatokat boldogabbaknak kell tartani, mint ezen eltévedt embereket (10). Boldogtalanoknak érzik saját magukat, s ha pénzért megtudnák szerezni a boldogságot minden vagyonukat érte adnák (9), de földi értékkel nem szerezhetik meg azt. Egy uton juthatnak csak birtokába, a keresztyén vallás által mutatott uton (ib.). Jöjjenek azért mindazok, akik fájdalmassan érzik nyomoruságokat, s szabadulni szeretnének tőle, még nem késő, forduljanak keresztyénséghez; életük alkonyán fordítsanak hátat a tévelygésnek, ismerjék meg az igazi Istent, hogy így éltük vége az üdvkezdete legyen. Ha a bálvány imádásban megvénhedtek, jöjjenek ifjakként az igaz Istenhez. A gyermek is, ha felnő, elveti játékszereit; elég ideig szolgáltak immár ők is a bálványoknak, itt az ideje, hogy elvessék azokat (10). A szokást, amely minden bűnt szentesít, a legnagyobb veszedelemként kell elhagyniok (ib.). Az igaz Istenhez a Logos által juthatnak. Ő az ég ajtaja, amelyet azonban csak a hitnek kulcsával lehet felnyitani (1). Isten megismerése nem ő rá nézve, hanem ránk nézve szükséges, mert ha Isten szünet nélkül munkálkodik is, hogy minket megmentsen, irántunk való nagy szeretetéből teszi azt (9, 11). A Logos mint Paedagogus vezérli a keresztyéneket, s az ő vezérlete alatt eljutnak az igazi boldogsághoz, melyet a pogányok hiába keresnek. Ö tanítja meg a keresztyéneket arra, hogy az