Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Juhász Lászlótól: Az „Emberfia" az arám nyelv szempontjából

Az „Kmberfia" az arám nyelv szempontjából. 139 függés világos. Jézus önmmgáról beszél. Kollektiv értelemben tehát a barenásá nem állhat. Az indeterminált barnás = „valaki" értelmében még csak megengedhető volna az összefüggésből kiszakítva. De ily összefüggésben nem alkalmas Jézus személyének kiemelésére; Jézus önjelzésére kell tehát itt gondolnunk kizárólag. Tehát amit Meyer és Lietzmann téves felfogásnak neveznek, az a helyes. Így tehát nem a Meyer indeterminált „barerás"-a, hanem a determinált „barenásá" állott itt s szolgált „az Emberfia" alkalmazásának alapjául. De még ebben az esetben is, ha NjN állott, azon ellentét, mely Jézus és ker. Járos közt volt, az evangélistát, vagy még elődjét arra indította, hogy a messiási jelzést alkalmazza, ha messiási tulajdonságok nem mondatnak is róla. Egyébként e helyről fentebb is megemlékeztünk, mint a melyben épen ugy miként Mk. 2.

2

7-.,

8-ban az egyszerű avftpwraa és az összetett: 6 uíö; to

D ävfrpwTOu kifejezések közvetlen egymás mellett állanak. Szerintem már ez a körülmény kizárja azt, hogy fordítási hibáról, vagy téves értelmezésről lehessen szó. E körülmény a kényszer erejével hat azon irányban, hogy az arámban is kétféle alakot vegyünk föl, az egyszerű enás(á) s az összetett barenás(á) alakot. Fiebieg nyelvi kutatásai ezt a felfogást igazolják is (59—60 lapot); Dan. 7

4 és 7

1

3-ban szintén mindkét alakot megtalálják; s a LXX. is egy pár adat kivételével — e körülményt mint analógiát hozhatjuk föl, — az egyszerű ádám szót az avtlfWTTo; görög szóval, ben ádám-ot pedig uíco ávíffú-ou kifejezéssel adia vissza. Amennyiben pedig az összetett alaknak is fogalmilag ugyanazon jelentése lehetett és volt, mint az egyszerű alaknak, e kettőnek felcserélésétől, félreértésétől Dán. 7

1

S ^lapján a barenásá összetett alaknak kifejlődött messiási értelmezése megóvta az evangélistákat s a hallgatókat. Az összetett alak úgyszólván kizárólag a messiási értelmezés számára volt fentartva s Jézus e kifejezést a maga személye számára kötötte le, ezért használta oly előszeretettel, úgyszólván kizárólag ő, az evangéliumok bizonysága szerint. Van azonban még egy hely a synopticusoknál, mely a legnagyobb valószínűség szerint Lietzmann és társai felfogásának leginkább kedvezni látszik. Lássuk tehát végül ezt. V. Mk. 2,

8 = Mt. 12

8 = Lk. 6

5. A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért, annak okáért „az ember" a szombatnak is ura. Ha ugyanis a praemissában „ember"-ről van szó, ugy a conclusióban is „az ember"nek kell állania, ha helyes a conclusio. Nincs kizárva, sőt nagyon valószínű, hogy Jézus valamikor nyilatkozott úgy, mint Mk. 2.

2

7 tartalmazza. Ámde ez sem Mt.-nál, sem Lk.-nál nem fordul elő. Mk. prioritását föltéve talán azért, mert megütköznek annak tartalmán. A D. codex nyomán Bousset (Jesu Predigt. Ill törli is azt.