Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Juhász Lászlótól: Az „Emberfia" az arám nyelv szempontjából

] 32 Juhász László. „az embereknek" kifejezést használja, addig Jézus „az Emberfia" s „ember" kifejezést kétségtelenül nem általános értelemben, hanem önjelzésül és pedig messiási értelemben használja. E jelenet is Jézusra vall. Inkább hatalmas tényekre mutat rá, mint kijelent. Hallgatóira bizza a helyes értelem eltalálását. Hogy Jézus ezzel a ténynyel is messiási öntudatának akart kifejezést adni, illetve, messiási voltát bebizonyítani, világos. De hogy a pharisäusok és írástudók megértették-e, vagy Jézus czélzata nyomtalanul suhant át ösmeretükön, kétséges. III. Mt. 8 »„ = Lk. 9 5

8. A rókáknak barlangjuk van ... de „az ember"-nek nincs hová fejét lehajtania. Wellhausen szerint Jézus itt „ember"-nek nevezte magát. Ugyanígy vélekedik Meyer e helyre vonatkozólag, mig a többi helyre vonatkozólag nem ily értelemben veszi a barenásá kifejezést. De „az ember"-nek nincs hová fejét lehajtania. Az „ember" szó tehát az „én" (KJK) helyett áll, az állat és ember közt levő ellentét által indokolva. Hogy a lakás tekintetében ily ellentét volna az ember és állat közt, ha még oly kultura nélkül való emberről volna is szó, elfogadhatatlan. Egy eset nem általánosítható.Wellhausen s a görög szöveg a determinált „az ember" kifejezést alkalmazza, Meyer az indeterminált alakot: egy ember (a milyen én . . .) Lietzmann körülírja: a rókáknak barlangjuk van ... de előfordul, hogy az embernek nincs hová fejét lehajtania (t. i. a mint rajtam látható). Meyer hivatkozik héber analógiákra: Jób. 16.

2

1, 3

2

3. Amott a parallelismus miatt áll : az emberfia. Ewald itt j^-t olvas (= között p helyett.) Ezzel a conjucturával oszlatja el a nehézséget. Emitt pedig relativ mondat kapcsolódik „férfi" szóhoz. Mt. 8

2

0-ban azonoan sem a parallelismus, sem az „etnber"-hez fűződő relativ mondat nem fordul elő. Mesterkéltnek s erőltetettnek kell tehát tartanunk az „ember" szó behelyezését „az Emberfia" helyett. Az összefüggés más értelmet nem enged meg, csakis azt, hogy a barenásá-t Jézusra értsük, melyet ő mint önjelzést használt. Nagyon találóan áll ott „az Emberfia" kifezés (Weiss Ján. Predigt. Jesu. 53-ik lap) azon ellentétnél fogva, melyben az itt kifejejezésre juttatott alacsony sors az ő messiási méltóságával áll. Fiebig itt is hangoztatja (64-ik lap), hogy Jézus kifejezése másként is értelmezhető volt. IV. Mt. 11

1

S; Lk. 7

S

i. Eljött az ember, aki eszik és iszik stb. Meyer Jób 3

2

3 analógiájára igy fordít: jött valaki, aki eszik és iszik. Tehát az indeterminált barenást alkalmazza, s amennyiben ehhez itt relativ mondat fűződik, az analógia találóbb, mint a 3-ik pont alatt említett esetben. Lietzmann ugy véli, hogy itt nem „barenás" hanem iON-en állott s keresztelő Jánossal való ellentét indokolta a messiási ő uEö? TGÖ avD-pwrou alkalmazását. Ha az összefüggést megvizsgáljuk, kétségtelennek találjuk, hogy itt Jézus ker. Jánossal hasonlítja össze magát. Ez az össze-