Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Juhász Lászlótól: Az „Emberfia" az arám nyelv szempontjából

> I I Az „Emberfia" az aráin nyelv szempontjából. 155 Ezen evangeliumi helyek a következők: í 1. Mt. 12 3

13

2 = Mk 3,

8 = Lk. 12

1

0. j Induljunk ki ez utóbbi helyről, mert „az Emberfia" káromlása j (ipsív vagy et-sív Xöyov s a jjÄaaiprjiterv kifejezések egy jelenté- ] süeknek vétetvén) a legegyszerűbb alakban itt jut kifejezésre. " j Mk.-nál kifejezetten nem fordul elő „az Emberfia" káromlása, j hanem implicite beleértendő a 22, 23 versek alapján e kifejezésekben: minden bün megbocsáttatik, a káromlások is mind .... Csak a Szent Lélek ellen való káromlást veszi ki. Mk. „az Emberfia" kifejezés helyett ekként ir: minden bün megbocsáttatik „az emberek fiainak." Tehát épen ugy, mint Mt 12 8

1, ahol „az emberek fiai" kifejezés helyett „embereknek" fordul elő; mig Lk. 12

1

0-nek Mt 12 3

2 felel meg, mely szintén kifejezetten emliti „az Emberfia" káromlását. E körülmény indította Lietzmannt azon feltevés hangoztatására, hogy Mt.-nál Jézus egy ugyanazon nyilatkozatának kétféle variansu recensiója maradt fenn; egyik a Mk, a másik a Lk.-féle s ezt a • kétféle variánst helyezte volna egymás mellé. Látszólag igazat kell adnunk Lietzmannak, de hogy szükségképen igy van-e a dolog épen tárgyi okokból kiindulva, az alábbiakból kitűnik. „Az Emberfia" helyett az általános „ember" fogalmát használva Lk. 12

l

0 igy hangzanék: ha valaki valamit mond „az ember" ellen, azaz ha egyik „barenásá" valamit mond a másik „barenásá" ellen, megbocsáttatik neki, de annak aki a Szent Lélek ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik. Ezen felfogás támogatására hozzák föl Mk. 3

2

8-t és Mt. 12

3

1-t, mely helyeken szintén „az emberek fiainak", illetve „az embereknek" kifejezések állanak. Hogyan állott elő a fordítási vagy értelmezési hiba? Meyer szerint a félreértett arám kifejezés ez volt: Xw'J "ű^ Az egyik recensio szerint a singuralis plurálissal adatott vissza kollektív értelemben: xof; uloü töv ávfrpÚTiwv (Mk. 3

2

8), illetve isi; ávftpwTCi; (Mt. 12

3

1) s az áyzfrrpevzi igével hozatott vonatkozásba. A másik recensio szerint pedig a fenti arám kifejezés a ßXascp^xstv igéhez vonatott s Y.A-CÁ TGO UEGO TGÖ ávfrpwTOu-val fordíttatott. Az átalakítás tehát 1 Sam 2

2

6 alapján, illetve analógiájára történt volna, wxb tP'N Az b praepositio mindkét foditást megengedi, ugy a dativt, mint az acc-t. E felől tehát szükségtelen Lietzmannak Meyerrel szemben kétféle arám alakot fölvenni. Indokoltabb már Lietzmann azon megjegyzése, hogy a singu- ; láris: Nü'3 "C^, ha még oly kollektiv értelemben vétetik is, a ; forditó által csakis singularissal volt visszaadható a görögben, ^ tehát Mk. 3

2

8 és Mt. 12

s

l-ben eredetileg ez arám kifejezés állhatott: Ntt'i 1:2b, tehát plurális alak; mig Lk. 12

1

0 s Mt. 12

8

2-ben: w'J "12 bn volt, mert úgymond a fjAaa^{ieív igének megfelelő i arám szó csakis by praepositioval és nem í>-el construálandó. I 9*